Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék

rűség elnézni a nyeregbe kapott fölkapott bakát, csípőre rett kézzel, agyarára fogott verginiával, vágtatni a maga szakácsnéja mellerr, a ki kifeszített veres parazoljával sorompóba hívja a fél világor."

1 Más, elragadratottabb hangot üt meg az író a felső tízezerről írva: „A most már világhírre kapott budapesti lóversenyek alkalmával ismét új életképet mutat a Városliger. A Srefánia-út a leglátogatottabb sétahellyé válik. Egyik úri fogat a másik elé vágtat, egész sora a négylovas hintóknak versenyez egymással; a hintókban a szépség, divat gárdaezrede vonul le szemeink előrr, melynek nem akar vége szakadni; s ez a tömege a szépségnek elfoglalja a versenytér tribünjeir."

20 Hasonló romanrikus elragadtatást vált ki belőle a Margir-sziger idillje: „Budapest tündérkertje! Egy darab a paradicsomból, — az édenkert tiltott fája nélkül. A Duna hosszú útjából Budapest alá érkezve, kér hatalmas ágra szakad, melyek a hajóalakú gyönyörű Margitszigetet ölelik körűi."

21 Másképp, némi paternalizmussal eszményíti Jókai a Duna-parti zöldségeskofákat: „Az elárusító hölgyek kivétel nélkül a legsúlyosabb néposztályhoz tarroznak, derék termettel, jó egészséggel, ép tüdővel megáldva, a kik a nyár rekkenő hever s a zimankós tél hózivataros napjait ugyanabban a jellemző öltözetben daczolják végig panasztalan, sorsukkal megelégedve. Becsületes, jó teremtések. Engednek alkudni. Nem magasztalják fel a selejtest annak, aki érr 19 Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben. IX. köt. Magyarország III. kötete. Budapest és Fiume. Budapest, 1893.138. old. hozzá; nem gorombáskodnak a válogatóval. Pedig ide jár a város minden »jó gazdasszonya «: fiatal kisasszonyok, polgárnők, hivatalnokok feleségei, divatos öltözetekben, cselédeiktől kisérve. Maga e sorok írója is gyakran meg szokorr közönök fordulni nyaranta a svábhegyi szükséglerér bevásárolni s így tapasztalat nyomán adhatja ki a bizonyítványt, hogy a pest-dunaparti gyümölcs- és zöldség-áruló hölgyek mintaképei a kellemesen méltányos igazságtudásnak."

22 Jókai Budapest-narratívájának alaphangja a kedélyesség. Egyénisége, de írói habitusa is arra ösztönzi, hogy optimizmussal, a legrosszabb esetben is derűs iróniával szemlélje fővárosát, s ezr a hangulatot adja át az olvasónak. Tragikumnak, nyomornak, Társadalmi problémáknak ebben a narrarívában nyoma sincsen. Pedig, millennium előrti eufória ide vagy oda, a korszak publicisztikájában, szépirodalmában egyre röbb olyan írás jelenik meg, amely a budapesri élet sötétebbik oldaláról szól. Gondoljunk például Kóbor Tamás Budapest című regényére ( 1901 ), vagy Molnár Ferenc Az éhes város-ára (1901). E szerzők a szegénységet cseppet sem idilli mivoltában ábrázolják, hanem arról írnak, hogy hogyan vezér az a nyomor, amelyben Budapest lakóinak jelentős része él, erkölcsi zülléshez, az ember mind átvitt, mind konkrét értelemben vett prostituálódásához. Jókainál ezzel szemben a dolgozó osztályok fesrői couleur locale-kém jelennek meg, legrosszabb esetben is a tisztes szegénység vagy a kemény, dolgos, de becsületes élet megtestesítőiként. 20 Uo. 140. Old. 21 Uo. 141. old. 22 Uo. 147-148. old.