Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék

Jókainak az ünnepek iránti érdeklődését részben megmagyarázza az, hogy ezek az alkalmak szerinre mindennél jobban jellemzik a budapestieket. Az itt élő emberek véleménye szerint egyedülálló módon szerernek ünnepelni, és minden alkalmat megragadnak, hogy ezt a szenvedélyüket kiélhessék. Erről így ír a Közlakomák, mulatságok című részben: „Budapesr közönsége híres a vendégszereretéről. Minden nemzetbeli celebrirásr, ki a magyar fővárosr meglárogarja, a legszívesebb előzékenységgel fogadnak irr. Külföldi írók és művészek, költők és tudósok, hygieniai, ornirhologiai, statisztikai és más tudományos kongresszusok minden nemzetbeli tagjai, srb. egyenlő testvéries fogadtatásban részesülnek; bárhová mennek, ünnepeltetnek; tiszteletükre díszlakomákat rendeznek, s azokon a magyarok az idegeneket saját nyelvükön köszöntik föl, míg az idegen hálából viszont magyar szavakban rögtönöz viszonzást. Általában a díszlakomák rendezésében Budapest kiváló helyen áll. Nincs nevezeres esemény, örömhír, író, színész, közhivatalnok jubileuma, hogy az lakoma nélkül lefolyjon, s ha országos csapás jön: árvíz, tűzveszélyek, vagy külföldi nagy szerencsétlenség, földrengés, hajóelsülyedés: akkor meg a szenvedők fölsegélésére rendeznek irr hangversenyt, tombolát, hölgybazárt, s ennek a vége is díszlakoma. S ezeknek a becsét a pohárköszöntők sora határozza meg, miben hazánkfiai valódi virtuózok. Oly emberek, a kik máskor hallgaragok, pohárköszön réskor Demosrhenesekké válnak; komoly férfiak ajkáról szikrázik a humor; a vége a toastnak a vendégsereg üdvrivalgásába vész el. S ha már a közlakomákról szóltunk, a rokontermészetű bálokat se hagyjuk említetlen..." stb. A témák és helyszínek kiválasztásában Jókait nyilván írói szempontok is vezerrék. Egyrészr látható előszererettel dönrött olyan helyszínek mellett, amelyekhez személyes viszony fűzte, s amelyeket ezért igen plasztikusan tudott ábrázolni. Ennek legékesebb példája a szövegben kimerítően tárgyalt Svábhegy. Jókai attól fogva, hogy feleségével 1853-ban telket és házat vásároltak itt, idejének nagy részét töltötte a hegyen részben kerrészkedéssel, részben írással. Ugyancsak az író rollára kívánkoztak a színesen leírható, fesrői és/vagy mozgalmas témák; a „városi folklór" iránti érdeklődés mellerr ezérr foglakoztathatta a pünkösdi búcsú, a vurstli, a Duna-parti piac vagy a kocsikorzó. A különféle helyszínek számos narratív, illetve leíró technika megcsillogtatására adtak alkalmar. A komikum és az irónia járssza például a főszerepet a városligeri körhinta bemutatásánál: „Kimagaslanak mind e mulatság színhelyei közül az igazi lovagias sporrnak az amphireatrumai: magyarul »keringek«, »ördögmalmok« (,,Ringelspiel"-ek). Itt látni azután, kinek van igazi báror szíve! Merr felülni a szilaj paripára, ahhoz minden paraszt tud; de fölkapni arra az ágaskodó festett ménre, s annak a hátán, szivarra gyújtva, vágtatni a választott hölgy után, ki maga részéről kényelmesen hátradűlt helyzetben foglalja el a festett hintó hátulsó ülését, vagy pedig éppenséggel egy szomszéd paripa hölgynyergében ülve, kéz a kézben, lovagol hű szeladonja mellett: ehhez a mindennapinál erősebb elhatározás kell. Csupa gyönyö-