Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék

zsef királlyá koronázásának ceremóniáját és az azt kísérő römeges ünneplést ábrázolja egy nagy rabló kererében. Jókai megleherős szabad kezet kapott, amikor azt kellett eldöntenie, miről is írjon budapesti élet címszó alarr. Érdemes tehát elidőzni annál a kérdésnél, hogy vajon miért éppen a fenti témákat és helyszíneket tarrorra figyelemre érdemesnek. Az elkészült fejezet ugyanis egyszerre rükrözi Jókai egyéniségét, írói szemléletét, de az egész kötet célját is. Jókai Budapest-leírásár olvasva a gyanútlan olvasónak az az érzése támadhat, hogy Budapesten az élet csupa ünnep-, vagy legalábbis pihenőnapból áll. A kivételes, emlékezetes napok, események határozzák meg az összképer. A másik meghatározó szemponr: a nyilvános tér. Budapesti élet — népélet — Jókai szerint leginkább az, ami kint az utcán, a szabadban zajlik, vagy ha nem kint a szabadban, akkor legalább a sokaság szeme előtt. Jókai leginkább a bámészkodó néző szemével láttatja a nyilvános eseményeket. És még csak nem is mindig ugyanannak a nézőnek a szemével. Elbeszélésére valamelyest rányomja a bélyegét azoknak a rársadalmi réregeknek a nézőpontja, akiket angolul leisure classwàk szokás nevezni - azaz olyan társadalmi osztálynak, melynek tagjai ráérnek (ráérnek társasági életet élni, bankettekre, kiállításokra járni, élvezni a Margirsziger szépségét stb). De azérr Jókai Budapestjén nem csak ők a szemlélődök. Mint az író maga is elmondja, a bámészkodás kölcsönös: a városligeri vurstliban a nép a főszereplő, és az elegáns világ a néző, a korzón fordítva: „creme a szereplő és plebs a néző". A kor embere, akármely réreghez rarrozorr is, sok idejét töltötte azzal, hogy látványos, nyilvános eseményeken vagy akár csak az 18 utcán bámészkodott. Jellemző módon az ünnepek, politikai események közül is csak azokat méltatja figyelemre Jókai, amelyek nagy, nyilvános ünnepségekkel, utcai eseményekkel járnak. A családi körben megülr fonrosabb ünnepeker - karácsony, húsvér - egyáltalán nem tárgyalja, alighanem azérr, merr azokki nem mondón szelektív szempontjai szerint -a magánélet részét képezik. Ugyanez a helyzet az Ájtatosság címszó alatt tárgyalt vallásos élettel. A személyesebb, meghittebb vallásossággal nem foglaikozik, kizárólag a nagy körmenetekkel és látványos templomi rítusokkal. Jókai egyfajta városi folklórt akar itt megragadni, ami illik is Az Osztrák-Magyar A/offtf/r^itf-könyvsorozat koncepciójába, hiszen annak kötetei minden vidék, etnikum szokásait, ünnepeit részletesen ismertetik. Miért éppen a nagyvárosi „népszokások" hiányoznának? A politikum szintén ünnepi mezben jelenik meg. Jókai dönthetett volna úgy is, hogy bemutatja az országgyűlés egy napjár; lehetett volna erről is szellemesen, szórakozratóan, ironikusan írni, amint azt némely korrársak meg is rették. Ám nem így döntött, mert ő a közéletnek is a különleges napjait akarta ábrázolni: a képviselőválaszrást, illetve a királykoronázást. 18 Lásd Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Budapesten 1870-1940. Budapest, 1999.