Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék

tészetének történetéről például Pasreiner Gyula művészettörténész, egyetemi tanár írt; Budapest iskoláiról Berzeviczy Alberr, aki ekkoriban a vallás- és közokrarásügyi minisztérium államtitkára volt; a színjátszásról Paulay Ede, a Nemzeri Színház igazgarója; a Nemzeti Múzeumról Pulszky Ferenc, a múzeum akkori vezetője; Budapest iparáról és kereskedelméről Lukács Béla, a kereskedelmi miniszrérium államtitkára, majd miniszrer; a fesrészetről és szobrászatról Keleri Gusztáv festőművész, a M. Kir. Országos Minrarajziskola és Rajztanárképző (a későbbi Képzőművészeti Főiskola) igazgatója stb. Jókai a bevezető és a Budapesti élet című rész szerzőjeként működött közre. Lássuk, hogyan foglalja össze ő maga, miről kíván írni budapesti élet címszó alatt: „Addig azonban [ti. míg a budakeszi erdőr nyilvános kirándulóhelykénr át nem engedik] a budapesti népkedélyre legélénkebb vonzó ereje rovábbra is az eddigi látványosságoknak és rendezett mulatóhelyeknek lesz, milyenek: a színházak, a kiállítások, a múzeumok, a Városliget és a Városmajor, a Margit-sziget, az állatkerr, a czirkuszok, lóversenyek, corsók, melyeker külön be fogunk mutatni. [...] Az előkelőbb osztályok kaszinói, klubjai, a munkások egyesületei, olvasó körei, dalegylerei, rornázó és tűzoltó társaságai mind megannyi közponrjai a népélernek, melyek azrán időszakonként meginr egy közös nagy gócpontban gyűlnek össze: a képviselő-választások alkalmával. S egy ilyen nagy politikai mozgalom jelenete érdemes lesz arra, hogy mint Budapest népéletének is sajátossága, élethíven be legyen mutatva. S végül koronájár képezi a Budapesr fővárosi népéletnek az a felséges ünnepély, a mely egy emberölrő alarr rendszerinr csak egyszer fordul elő: de akkor aztán a magyar népéletnek minden pompáját és erejér egy napon, egy helyen összponrosírva mutatja be, a minőhöz hasonlót Európának egy fővárosa sem mutathat föl: a magyar király koronázásának ünnepélye." Jókai tehát sorra veszi Budapest népszerű kiránduló- és mularóhelyeit. ír a Svábhegyről és Zugligerről, a Svábhegy benépesülésének, divatba jöttének történetéről; elidőzik a pünkösdi búcsúnak, a városiak egykor szokásos pünkösdhérfői svábhegyi kirándulásának színes leírásánál. Majd következik a Városliger a vursrlival, nyáron csónakázó-, rélen korcsolyázó-tóval; a Stefánia-úti korzó és az Andrássy úti kocsi-korzó a lóverseny urán. Aztán, a Margitsziget ismertetésénél, a romanrikus helyszínek romanrikus leírásokra csábírják Jókait. A Dunaparti élet című részben prózaibb, de egyben mozgalmasabb jelenetek következnek: a rakodóparr, a gyümölcspiac, a baromfipiac és a lacikonyhák leírása. Nem hiányozhat egy drámai közjárék sem: a jégzajlás a Dunán, mely ez eserben szerencsésen, árvíz nélkül ér véger. Jókai szól ezurán a különféle díszlakomákról, bálokról és egyéb mularságokról; az Ajtatosságok című részben a körmenetekről (föltámadás-napi, úrnapi), Szenr Isrván király ünnepéről a budavári ünnepségek részletes ismertetésével, továbbá halottak és mindszentek napjáról. Majd Társadalmi és politikai élet cím alatt egy képviselő-választás fordulatos elbeszélése következik. Végül, 4 és fél oldalon kereszrül, Ferenc Jó-