Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - SZÍVÓS ERIKA: Budapesti mesék

párté, amely a magyar függetlenség kivívását tűzte ki célul, az 1848. áprilisi törvényeket minimális kiindulási alapnak tekintette, és nem ismerte el legitim uralkodóként Ferenc Józsefet. A kiegyezés után ellenzéki képviselő lett, a balközép párr ragja. Párrjának vezére, Tisza Kálmán 1875-ben úgy döntött, hogy eredeti programjár részben feladva fúziór hoz létre a kiegyezés r megteremrő Deák-párttal. Jókai úgy hitte, hogy ezáltal elő lehet mozdítani a kiegyezés korrekciójár, ezérr támogatta a fúziót; csak a két párt egyesülésekor dcrülr ki, hogy Tisza a hatalom megszerzése érdekében hajlandó feláldozni ereded célkirűzéseir. Jókai ellenrmondásos helyzerbe kerülr, és joggal érezre úgy, hogy mint korábbi ellenzéki polirikus - aki ezt a szellemiséget lapjaiban is képviselte - hitelét vesztette választói és olvasói előtt. A továbbiakban kiábrándultan, csak párrja és nemzere iránti kötelességérzetből vett részr a polirikai életben. Népszerűségének megcsappanása tükröződön abban is, hogy számos választókerületben vesztett; párrja egyre kisebb jelentőségű, egyre távolabbi körzerekben léptette fel. Jókai akkor vonulr vissza végleg, amikor 1896-ben a Függerlenségi Párr jelölrjével, Madarász Imrével szemben vesztett a karcagi választókerülerben. Az őr közelről ismerő Mikszárh szerinr Jókai voltaképpen nem volt politikusi alkat. Közéleti szereplése inkább annak voir köszönherő, hogy pártja jól ki tudta használni Jókai népszerűségét, s ezért támogatta a választásokon, az írónak pedig hízelgett saját népszerűsége, amelyet a választókkal való s Lengyel Dénes: Jókai Mór. Budapest, 1970. 122-123. old. találkozások alkalmával közvetlenül megtapasztalhatott. Kezdetben ez valódi népszerűség voir; ennek tudható be például az, amikor Jókai 1869-ben legyőzte Gorove István miniszterr Pesten, a terézvárosi választókerülerben. (Hivatalban lévő miniszter ellen győzni példátlan politikai sikernek számított). Mikszárh azonban úgy lárra, hogy Jókaiból röbb olyan tulajdonság hiányzott, ami a vérbeli polirikusok sajátja. Egyrészt képtelen volt megjegyezni azoknak az embereknek az arcát és nevét, akik egy-egy választás alkalmával személyesen támogatták; ezérr aztán a helyi korresvezérek és támogatók elidegenültek tőle, és Jókai rendre elvesztette azokar a kerülereker, ahol az előző ciklusban megválasztották. Egyesetet kivéve (Kassa 1884-1887, illetve 18871892) nem is volt soha kétszer ugyanannak a kerületnek a képviselője. Másrészt a politika mindennapi kis érdekharcaiban, intrikáiban, a folyton alakuló klikkekben és szövetségekben sem igazodott el, és az aktív politikusok többségével ellentétben nem próbált sem saját maga, sem választói számára előnyöket kijárni. Harmadrészt, felkészültségét tekintve, nem volt igazán jelentőségteljes politikus; szónoki képességeinek és írói vénájának köszönhetően sokféle témához hozzá tudott szólni, és beszédeivel sokszor hangolta derülrségre a parlament üléstermének hallgatóságát, de a valódi törvényhozó munkában nem voir igazán számot tevő tényező. A hetvenes évek végétől egyre inkább megcsappant a népszerűsége, és párrja sem támogatta már olyan mértékben, minr ko9 Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora. Budapest, 1960. II. köt. 103-109. old.