Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - GÉRA ELEONÓRA: A Jókay család és a hazai gyermekvédelem

A Jókay család és a hazai gyermekvédelem GÉRA ELEONÓRA A

19. századi elsöprő erejű urbanizáció alaposan felforgatta az ancien régime korának társadalmi kötelékeit. Európa nagyvárosaiban az elhagyarottan kóborló gyermekek lérszáma a korábbi évszázadokban soha nem lárorr mérereket öltött. Az egyházak és a társadalmi egyesületek csak a rászoruló gyermekek egy részének nevelését vállalharták, a röbbi gyermek teljesen magára maradt. A gyermekmentésre szakosodott inrézmények élén sok esetben jóindulatú laikusok álltak, akik minden pedagógiai járrasság nélkül fograk hozzá, több-kevesebb sikerrel, a gyermekneveléshez. A nevelés színvonalát nagymértékben befolyásolta, hog)- a társadalom áldozatkészségére épülő egyesülerek anyagi helyzere a gazdasági-polirikai válrozások függvényében alakult. Az újkori pedagógia és a pszichológia jeles kutatói megfogalmazták az életkornak megfelelő testi-érrelmi nevelés alapverő követelményeit, és eredményeik egyre szélesebb körben terjedrek el. Mások nem humanitárius, hanem gazdasági szemszögből közelítették meg a hányatott sorsú gyermekek ügyét. Az ő álláspontjuk szerint a fennálló társadalmi render veszélyeztető elemeket, lehetőleg minél korábban, integrálni kell a társadalomba. Közös érdek, hogy a veszélyeztetett gyermekeket megfelelő neveléssel jóravaló munkásokká, cselédekké, azaz a társadalom hasznos tagjaivá tegyék. A gondozásra szorulók nag)" tömege egyértelművé tette, hogy a fennálló helyzetet a szerteágazó egyesületek halmazára épülő karitatív gyermekvédelem nem rúdja uralni. Elkerülhetetlenné vált az állam beavatkozása legalább közvetett módon, vagyis a központi, elvi irányírás és az ellenőrzés meg-