Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - VÖRÖS BOLDIZSÁR: A „képfaragó" a „munkásegyletben"

minden város kenyeret ád: az sehol sem ijed meg, hogy nem fogadják szivesen. Gressák barátunk a bőrvarrás tudományának héj [így!l sok hasznát vette később!"

4 Szintén az Igazmondó 1867-es számaiban jelentek meg olyan írások, amelyek kifejezetten azzal foglalkoztak, hogy miként lehetne javítani a „köznép" sorsán. Bihari Gergely cikke például népbankok, önsegélyező egyletek lérrehozására buzdított: „Álljanak össze egy-egy helység gazdái, iparosai, munkásai, szóval minden jó igyekezetű derék polgárai. Leresz mindegyikök egy kis összeget, például egy forintot, és megvan az [egyesületi] alaptőkének kezdete. Azonkívül kötelezik magukat, hogy például minden héten befizetnek az egyletbe egy hatost, vag)' akár havonkint ötven krajczárr. Ennyit a kisebb gazda is elbir; pedig e hatosokból, a kamatok kamataival pár év múlva oly takaros összeg lesz, mely a jobb módú gazdának is jól esik." A továbbiakban Bihari részletesen is foglalkozott az egylet működésével, annak előnyeivel és e társulási forma Történetéről ezt írta: „Az első ilyen egyletet 1850-ben alapította Poroszországban Schulze Delitzsch nevű derék német úr, (áldott legyen emlékezete!) A jó példát aztán százával követték a községek"; majd a szerző magyarországi példákar is említett. Cikke végén Bihari így buzdította olvasóit népbankok, önsegélyező egyletek létrehozására: „Fel kell ébredni mindnyájunknak, hazánk és önmagunk javára, s gyermekeink biztosítására. Fogjunk 4 Egy magyar honvéd mint aranyásó Ausztráliában. Igaz történet. Az eredeti levelezésekből közli: Jókai Mór. Igazmondó, 1867. július 7. 8. old. 5 Bihari Gegely: Segits magadon! Igazmondó, 1867. augusztus 11. 43. old. Ld. még: Uő: Segits munkához"! - Az Igazmondó egyik 1867. decemberi számában pedig Kövessük a jó példát címmel jelent meg a londoni munkásegylerek életét, tevékenységét ismerrető cikk. E szerint: „megismertetjük olvasóinkkal követendő példaképen a londoni szegények, a munkás osztály egyleti életét. Szegényes, piszkos városrészekben csinos s tiszta összejöveteli helyiségeket tarranak, hol saját érdekeiken kivűl fontos közdolgokról beszélgetnek. Az egyletek fő elve az önkormányzat. Ha választanak is egy két nevezetes emberr maguk közzé, de az igazgatást és ellenőrzést rendesen maguk viszik. Osszekörrerésben állnak egymással, s egyetérrés álral tekintélyesekké tették magukat az országban. Ezek az egyletek nagyon jótékonyak, és gyakorlati hasznuak, mert mindenben a korral haladnak, és egyesült erővel sokat létesítenek, a mi egyesek erejér túlhaladná. Nem beszélik ugyan, hogy a mérréklerlenség ilyen olyan bűn, hanem kölcsönös példaadás és nemes foglalkozás álral rirkirják a mértékletlenséget, és előmozdítják a műveltséget, mivel hogy fő czéljok épen az, hogy tagjaik erkölcsér, és műveltségét előmozdítsák, s minden egyes tagot tiszteletre méltó tagjává tegyenek az emberi társaságnak." Az egyesüleri éler részletesebb ismertetése után a cikk igy zárul: „A példa igen kecsegtető, bár mindenütt iparosok, gazdák és mindenek követnék!"

6 Aggodalom a „köznép" spontán politizálása miatt és az ellenőrzésére-irányítására magadon! Igazmondó, 1867. augusztus 18. 49-50. old. e Kövessük a jó példát. Igazmondó, 1867. december 15. 205. old.