Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"

nem pusztán korának viszonyaiban, hanem abban is, hog)" kik a kor közszereplői, és milyen megnyilatkozás, stílus, viszonyulásmód várható el tőlük. Ha tehát egy élclapot vizsgálunk mint a korabeli közélet kiemelkedő fontosságú közegét, akkor annak sajátos léthelyzetét is szem előtt kell tartanunk. Olyan tájékozódási forrásról van szó, mely a közönségnek a közviszonyok terén kellően tájékozott

3 részére épít, és igényt formál nem pusztán az információra, hanem a politikai és közéleti információ egyfajta kritikájára is. Ebben az érrelemben ez a sajtótípus a tényleges, modern értelemben vett közvélemény formáló tényezője. Ebben a helyzetben természetesen megnő a közszereplés személyre szabott tétje is, hiszen immár nemcsak eszmék és tényleges tettek kerülnek fokozottan kritikai górcső alá, hanem az egyéni megjelenés is. A humor egyik mozgatórugója a túlzás, és a poentírozott megnyilvánulások nemcsak „nagyobbat szólhatnak", mint eredetijük, de többnyire emlékezetesebbek is. Másrészt, míg az éle ferdít és torzír, addig alapja szükségképpen a valóságban kell hog)" gyökerezzen (különben nem lenne vicces), így egyben sajáros módon kitörölhetetlenné is teszi tárgyát. A korszak mindennapokat formáló szereplőinek tehát újabb megpróbáltatást jelentett, az, ahogyan megjelennek ezeken a fórumokon. Fontos tényező továbbá, hog)" az élclapok illusztráltak (egyesek, például az Üstökös és a Borsszem Jankó egészen magas színvonalon). Az időszakban megjelenő családi lapok mellett az élclap az a médium, ahol nagyjaink fizimiskájukkal együtt képviseltették magukat, azaz ez volt az a forrás, ahonnan ország-világ rájuk ismerhetett.

4 (Sőt, az élclapokban jelentek meg nagyobb koncentráltsággal a közélet figurái.) Annak ellenére, hog)" napjainkban divatos Jókai Mór „kultuszáról" beszélni, a vizsgált periódus forgatagából kirajzolódó kép korántsem olyan egyértelmű, hog)" közelebb vihetne bennünket az igazi Jókaihoz; sokkal inkább ahhoz a képhez, mely feltehetőleg a kiegyezést követő időszak fővárosi polgárában Jókairól élt. Annak ellenére, hog)" az írófejedelem élete jelentős hányadában a mindenkori közfigyelem középpontjában élr, valóságos létmódja mégis a rejrőzködés, igazi arcának elfedése, avagy, hog)' a kortárs megfigyelők által tapintatosan körülírt, de kevéssé használt kifejezést használjuk: póz. Ha hiszünk az éleslátó kortársnak-korutódnak, Mikszáthnak, akkor kiderülhet, hog)' az elbizonytalanító, kissé őszintétlen magatartás eredete valószínűleg alkati. Ugyanakkor, ha az életrajzokar követve megfigyeljük társaságbeli attitűdjeinek fejlődését, világossá válik, hog)" a személyiségében rejlő titokzatosságot némiképp a közfigyelem nyomására, tudatosan formáira ár azzá a különös, tényleges elkötelezettséget kerülő, viszonyulásbeli fogódzókat nem kínáló magatartássá, mely nagyban hozzájárult a sze3 Buzinkay Géza szerint adott irányulságú élclapra kora. Akadémiai, Budapest, 1960. S. a. r. Rejtő előfizetők rendszerint járatták a megfelelő István. II. k. 140-141. old. A továbbiakban: pártállású napilapot is. Vö. Buzinkay, 1983. Mikszáth, 1960. <i Ld. erről Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és