Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
MASZKOK MÖGÖTT - RENKECZ ANITA: „Parókái Jókai Mór"
mélyét már élerében felnagyító legendák kialakulásához, de jócskán ronron is emberi hitelén. Mielőrr belekezdenénk a Borsszem Jankó Jókaijának bemutatásába, vessünk egy pillantást arra a módra, ahogy egy jelentős közéleti személyiség feltűnhet az élclapban. A Borsszem Jankó karakterét nagyrészt a rársadalmi típusokat megjelenítő állandó figurái adták, melyek Againak köszönhetik létüket, némelyik még a lap indítását megelőző időből, egy másik élclap, a Bolond Miskahasábjairól. Alap indulása utáni években (melyek 1875-ig bezárólag a valószínűsítherő „aranykort" képezték) ezen figurák megszólalásai alkorták egy-egy szám fő szerkezeti egységeit, a tulajdonképpeni szöveges közlemények nagy részének apropójár. A társadalmi-etnikai jellegzetességek parabolisztikus ábrázolásából összeálló karaktereker Magyarországon éppen Jókai vitte rökélyre és emelre a politikai köztudat részévé a hatvanas években, Talérossy Zebulon és Kakas Márron figuráival nagysikerű és műfaj-formáló „humoristico-belletriszrikus" hetilapja, az Üstökös (1858-1918) hasábjain. Ezek a jellegzetesen élclapi figurák 5 kétféle reprezenrációból álltak össze: egyrészt rendelkezrek egy többé-kevésbé állandó, meglehetősen aprólékos, ugyanakkor közérthetően kódolt rajzos karikatúrával, melyek a karakterek által szignált lapbeli megszólalásokat kísérrék. A rajzok a kor polirikai ikonográfiájának összes jellegzeres síkját felmutatták: a társadalmi pozíciór indikáló öltözködésbeli elemek részlerezettsége, jellegzetes tevékenységi körök, illetve ezek eszközeinek ábrázolása alapozza meg a figurát. (A képekből többek között kiderül, hog)' az adott karakter mivel tölti a szabadidejét. A pozsonyi németajkú polgár, Kraxelhuber Tóbiás például csibukolás közben mereng az újságban olvasorrakon, Mokány Berci szintén pipája és elmaradhararlan agara — a vidéki nemesi aranyélet egyfajta státuszszimbóluma - mellett látható, Estány és Sanyi pedig éppenséggel isznak). A figurák másik reprezenrációs síkja, tulajdonképpeni mondanivalójuk, szintén jellegzetes, főként az élclapi humor egyik legfőbb fegyverténye, a nyelvi paródia révén. Itt sem az egyem, hanem a rársadalmilag-etnikailag mcgharározott nyelvhasználat az éle áldozata, a kiejtés és a megfelelő szókészlet sajátságainak karikírozott felnagyításával. (A későbbi évtizedekben a figurákjellemzése árnyaltabbá válik - főként az új típusok megjelenésével által - mikor a kulturális, illetve nemi szempontok is határozottabban feltűnnek a figurák ábrázolásában). Az élclapi figurák tulajdonképpeni funkciója a sajátos, társadalmi megharározorrságú politikai álláspontok sarkírott, időnként erősen érdekorientált kifejtése, és az aktuális közéleti események ilyetén szempontok alapján törrénő kommentálása. Céljukat a Borsszem Jankó abban teljesítette ki, hogy 5 Az élclapi figurákról legbővebben Id. Buzinkay 1983.. 1988.
