Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - VIRÁGH ANDRÁS: Buda mint csomópont és fordulópont

Ugyanakkor „ami meg van írva, ki nem lesz törölve" - igaz ez az Abdiról származó kijelentés a kontextusra, amiben elhangzott (azaz Abdi egy lehetséges történelem részeként feltételezi a furcsának tűnő jóslatot, Buda visszavételét), a városképre (régi emléknyomok a török építkezések ellenére fennmaradtak), Mátyás palotájára (az írás csak felülírt, nem újraírt), de a török történetírásra is, amely így az utókornak egy hatalmát eltékozló, személyiségét a történetírók munkáin jól tükröző szultán (és birodalom) képér adja. A törrénerírás mikéntjére adott reflexiókat ezzel szemben teljességgel újraírja az ostrom. Az újraírás viszont jelen esetben törlés, hiszen az ereden kulturális kódok válnak újból dominánssá, az erederi (emléknyomok lesznek érrelmezherők a „hatalmát" visszaszerző közeg számára. A törlés aktusa kertős: a törökök által alapított és konstruált nyomok egy részér valóban letörli a lárhatatlan kéz, „mint avatag írást, melyet nem érdemes olvasni az utókornak", de bizonyos nyomoknak megkegyelmez. Mi dönrher eg)' török nyom sorsáról? Az, hogy az új alapokban gyökerező nyom interpretálható-e a régi nyomokat megalkotó eszköztár segítségével. Ilyen alapon kellett felszámolni az ostromállapotra utaló jegyeket, az eredetileg templomként funkcionáló mecseteket régi állapotukba visszaállítani, de a török fürdők például fennmaradhartak a kulturális szűrőn, hiszen a törökök kényelmén kívül a magyarok kényelmér is szolgálharrák. Az így ambivalenssé vált törlési folyamatot azonban nem olvasharjuk ki Az utolsó budai pasából, hiszen az ostrom végeztével a történeti szál, Funkenstein halálával pedig Jókai poétikai szála is megszakad. Csak következtetni lehet arra, hog)" a városkép nagyjából visszanyeri eredeti külsejér az ostrom után, és az újabb kulturális kódváltás nem jár negatív következményekkel. „Reszkettek-e Budavárnak falai romlásuk előérzerében? hajladozort-e a lófarkas zászló a palota ormán szélcsendes időben? nem égtek-e az aranyozorr bérűk a szeráj ajtai fölörr, valahányszor a szultán kereszrülment rajtuk? nem reccsent-e mindig egyei a trón, midőn fellépett rá? közeleg a végve22 szély Budavár ellen!" - az idézett narráron kijelentés az osrromot veríti előre, de az osrrom végkimenetelét illetően a regény elsődleges konrextusában (a megjelenés idején) olvasók, és a szöveg mai olvasói sem kérelkedhettek - már a regényt legelején. A némileg ironikus szöveghelynek tudható be, hog)- a Jókai-regény címében nem a főszereplő, hanem a főszereplő győzelmével megakasztott török uralom szimbolikus vezerője szerepel. Abdi, az urolső budai pasa többnyire külső ingerekből következtethet a Végre (sztambuli híradások, a jóslat), bár Tagadhatatlan, hog)" ő maga is sejti, és tudatában van a bukásnak. Mégis Petneházy az, aki az ostrom idején a narráció középpontjába kerül, és nemcsak a regény „szerelmi szálának" köszönherően. A narráció az ostromlók szemszögéből rudósít, a védekező törököker a narrátor csak „pillanarfelvételek" erejéig fűzi a cselekménybe. Petneházy a város eredeti befogadó közegének tagja, ismeri a várost, de nem véletlen, hog)- éppen az ostromot megelőzőleg tulajdonít jelen22 Uo. 45. old.