Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)
„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - VIRÁGH ANDRÁS: Buda mint csomópont és fordulópont
tést egy narratív csomópontként működő dolognak. A katona Ihanzádéhoz sietve lesz figyelmes arra, hog)' a Szent György téri templom mártírjainak fejét a törökök levágták. Ahogyan olvasható ez a kultúravált (oztat)ás nyomaként, úgy a felfedezés aktualitása (méghozzá Petneházy szem- szögéből) az eljövendő változást vetíti előre. Ne feledjük, hog)' Petneházy lesz az első, aki a vár falaira lép, így Abdi konstruálr dominanciáját a címlapon (az olvasás végére kiderül, hogy a cím „hamis", a főszereplő mögörres jelentéssel bír), és a valóságban is (Petneházy sikerét követi a többi ostromló Budára jutása) a tényleges főszereplő töri meg. Az ostrom végeztével a török uralom a kollektív emlékezet részévé válik. Alapvetően „negatív előjelű" az emlékezet ezen szegmense, de nemcsak a történelem, hanem a város szempontjából is. Buda csak közel eg)' század elmultával, a 18. század közepétől kezdi majd visszanyerni korábbi státu- szár, s a folyamat majd a kiegyezés után az új város, Budapest megalapításának aktusához vezet. Buda regénybeli helyzete a rabigába hajtott magyar nemzet szimbólumaként a narratív kerettel többszörösen megerősödik. Jókai regényének didaktikus horizontját a szöveg elején megfogalmazatt kérdésre a befejezésben található direkt válasz adja: „Azóta sok víz és - sok vér lefolyt Buda alatt; a hatalmas török nemzetről úgy beszél a világ, mint egy nagy tüneményről, mely voir, és múlni indul; a szegény, sokszor elfelejtett magyarról pedig úgy, mint egy becsületében halhatatlan népről, mely megvan és meglesz..." 23 A „halhatatlan magyar nép" Buda látszólagos halhatatlanságával egészül ki, igaz, a „végtelenbe" vetett hitet immár egy új város egyik részeként érzékelreti. Buda (immár Budapest) helyzete mindig is a magyarok helyzetének reprezentánsa: a főváros a szív szerepét tölti be az ország testében, a legérzékenyebben reagál az országor érr ingerekre. Az utolsó budai pasa, ha történelmileg nem is teljesen hitelesen, de jól mutatja a török hódoltság alatt a város szerepér. Minden parabolisztikus-didaktikus mellékzöngéjével együtt a történetírás szépirodalmibb változatának mintája, elsősorban hangulat- és gondolatébresztő szöveg, ám a történelmi munkákkal összeolvasva hűen szolgáltat lenyomatot egy borús korszakról és az eredeti kontúrjait mára elvesztett egykori városról. 23 Uo. 81. old.
