Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - VIRÁGH ANDRÁS: Buda mint csomópont és fordulópont

ráírnák, illetve visszaírnák a történelmet. Az újraíró tendencia az elmúlt közel százötven évben elég nag)- mérereker ölrörr ahhoz, hogy egyszerűen destruálni, dekonstruálni lehessen. A város már berendezkedett (illetve mindvégig készen állt, hiszen végvári pozícióba került) az ostromra, kerületeit a sáncok alakították ki, de ezt megelőzően már el kellett viselnie az átvevő kultúra létéhez elengedhetetlen változásokat: a Szent György templom képe jól mutatja, hogyan lettek furcsa „hibridek" az erederi épületekből. A templom egyik fele mecsetté vált (kulturális jellegű transzformáció), másik fele lőszerraktárként szolgált (funkcionális transzformáció), ám félig-meddig így is megmaradt külsőségében templomként, hiszen ahogyan a narrátor, úgy Petneházy is ilyen formában érzékeli. Az újraírás nem tudta teljesen érvényteleníteni az eredetit: Mátyás-címere még látható, a szögekkel telivert freskók is lárszanak, és bár a trónt elszállírorták onnan, a dohányzóvá „avanzsált" teremben így is felfedezhetők a mitológiai alakok az arab firkák mögött, és a rendkívül performatív latin idézet is: „Aspice MATHIAE micuit quo tempore REGIS, Naralis Goeli, qualis utroque fuit." (Nézd meg, hogyan fénylett az égbolt Mátyás születésekor, s milyen volt mindkér oldalán.)"

1 Az aszrrológia pártolásáról is elhíresült Mátyáshoz kapcsolható idézet igazi lelőhelye nem is20 mert, de a török uralom idején való megléte a többi fellelhető nyommal együtt a város testét olyan palimpszeszt lappá teszi, 19 Uo. 10. old. 20 Szathmáry László szerint a könyvtárteremben volt olvasható. Vö. amiről könnyen előhívható a felülírt szöveg. Az újraírás nyomai így éppen azálral olvashatók, hog)' az új írás nem töröké az előző:, csak felülírta. A történelemre vetítve ugyanez azt jelentheti, hogy a múlt nem törlődött a kollektív emlékezetből, a jelen és a jövő perspektívájából könnyűszerrel visszaolvasható. A történetírás hasonlóan kezeli a múlt eseményeit: igaz, a történetíró kénytelen szelektálni, ám így is visszanyúlik a múlthoz. A török történetírás (legalábbis a regényben elbeszélrek szerint) nem a történetírás tradicionális ágár műveli, hanem főleg a jelenre koncentrálva próbál emléket állítani az uralkodónak. A narratív csomópontok allegorikus-szimbolikus játékot eredményező hatását minden bizonnyal a trónterem dohányzóvá alakulása példázza a legplasztikusabban. Az uralkodás performatív funkcióinak teret adó trónterem Abdi pasa idejében dohányzószoba, az iszlám népek kedvek tevékenységének helyszíne. A két dolog (az uralkodás és az uralkodást helyettesítő pótcselekvések, mint a szórakozás) egymással oppozícióba állítható, ahogy erre éppen Abdi pasa utal, a török birodalom vesztét a szukán, ezzel együrr Sztam- bul dilettantizmusa okozza: „A karok még erősek, de a fő, de a szív rossz, erőtlen. A budai imám meséli el Perneházynak, hogy a szukán mindennapjaihoz köthető jelentéktelen eseményekkel van tele a történelemkönyv, amit a szultán több esetben erőszakkal egészírtet ki (ha nem történik semmi, hozzávág valamit az írnokhoz, és ezr íratja le vele). http://members.iif.hu/visontay/ponticulus/rovatok/ hidverok/matyas-02.html 21 Jókai Mór /. m. 10. old.