Jókai Budapestje - Budapesti Negyed 57. (2007. ősz)

„AMIT ÍROK, AZT MIND ÉRZEM" - EISEMANN GYÖRGY: Az írás anarchizmusa

mely az „écriture" fogalmára hivarkozva is belátja, hogy az írás mindig csak mint olvasott írás van „jelen", mint ahogy a szavak is csak beszédként azok, amik. Ugy tűnik tehát, Jókai művészetének újraértelmezéséhez nag)" mértékben járulhatnak hozzá az egyelőre kánona hátterében húzódó szövegei - megemlítem további példaként az Egész az északi pólusig és A Kráó című szövegeket. Persze nem az ún. „elfeledett értékek" eredendő gazdagságáról és leletük gondozásáról van szó, hanem arról, ahogy a hatástörténet módosít látványosan a művek megszólalásán és megszólíthatásán. Jókai e regénye többek között olyan interpretációkat ösztönözhet, melyek fokozottan figyelnek például A kőszívű ember fiaiban a forradalmi beszédre mint egy végrendelet átírásából fakadó törrénelem-olvasarra, vagy a forradalmi helyzetet követő identitáscserére Az új földesúrban, mint a holttesteknek az élőt átszemantizáló erejére, a vag)* a resrre véserr szubjektumtörrénet és az álarc mögötti rejtekezés viszonyára a Szegény gazdagokban srb. Az írásnak a nyelv horizonrján belülre kényszerülő szubverzivirását, romboló és felszabadító természetét egyaránt észlelő olvasatok is bizonyíthatják az újabban egyre többet hangoztatott felismerésr, miszerint a Jókai-szövegek gyakorta rendkívül meglepő aktualitásokkal képesek felelni napjaink recepciórörréneri kihívásaira.

9 8 Vö. Gadamer: Kora romantika, hermeneutika, dekonstruktivizmus./4í/3e/?aeí/m, 1991.1/1. 63-64. old. Ford.: Horváth Géza, 9 Vö. Fried István: Öreg Jókai nem vén Jókai. Budapest, 2003; „Mester Jókai". Szerk.: Hansági Ágnes-Hermann Zoltán. Budapest, 2005.