Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - MIKLÓSSY ENDRE: Budapest útja és a demokratikus piacgazdaság

A kerületek, fogyatkozó állami forrásaik kiegészítésére, lehetőséget kaptak arra, hogy beépítetlen telkeik eladásából pótolhassák a forrásaikat. Megjelent tehát a telek értéke mint gazdasági tényező. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert az államszocialista rendszer ezt nem ismerte, legalábbis úgy tett, mintha nem ismerné. (Az ipari ingatlan-nyilvántartásban pl. „0 Ft" értékben szerepelt a telek). Óriási lehetőség ígérkezett, főleg a hatalmas ipari zónában, a városias területek kiterjesztésére. Ezt elsőnek a XI. kerületi tanács ismerte fel, és készített egy tervet, amely az eddigi, igen elhanyagolt állapotba került kelenföldi Duna-parti iparterületen a 21. század új Duna-sorát kívánta felépíteni. A közlekedési fejlesztések, amelyek a városszerkezet miatt egyre inkább a forgalom befelé zsúfolódását eredményezték, olyan lakossági tiltakozásokat váltottak ki, hogy végül is egyeztetésre került sor a tervezők és a különféle szakmai és lakossági érdekvédő csoportok között. Az egyeztetések lebonyolítása a korszerű nyugati elv, a társadalmi részvétel technikájának megfelelően történt. Az 1990. évi LXV. törvény, ez a kétharmados többséget igénylő jogszabály rendelkezett a helyi önkormányzatok megszervezéséről az addigi tanácsrendszer helyett, és az önkormányzatokat autonómmá, a kormánytól függetlenné tette. Budapest esetében rögzítette a kétszintű autonómiát, ami azt jelenti, hogy a fővárosnak általában nincsen hatásköre a kerületei fölött, hanem csak bizonyos speciális, a város egészét érintő kérdésekben rendelkezhet. Az együttműködés javítására pedig a kerületek egy-egy képviselője tagja lett a pártlistán megválasztott tagokból álló fővárosi testületnek. A főváros tényleges működését az idő tájt „feles" törvény szabályozta, azzal, hogy a közigazgatásilag kétségkívül szokatlan és nehéz feladatokat jelentő metropolis igazgatása a későbbiekben egyszerűbben korszerűsíthető legyen a gyakorlatban felmerült szakmai igények szerint. A törvény kötelező önkormányzati feladatként írta elő településrendezési terv és településfejlesztési koncepció készítését. Miután Budapesten 1988-ban készült el a legutóbbi tendezési terv, az volt a kiindulás, hogy egyelőre maradjon hatályban, viszont sürgősen készüljön el az új fejlesztési koncepció, amely megfelel az új rendszernek, a demokratikus piacgazdaságnak. Hiszen az addigi, amely a központi döntéshozatalra és költségvetési finanszírozásra volt kigondolva, nyilvánvalóan nem lehetett megfelelő az új körülmények között. Az új koncepció elkészítésére 1991 tavaszán zártkörű tervpályázatot írtak ki. A meghívott négy résztvevő közül azonban csupán a VATI tervezői kísérelték meg az új helyzet figyelembevételét.