Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

KÖRKÉRDÉS - ZEKE GYULA: Egy körkérdés elé

alkalom, de végre elképzeléseink csokorba gyűjtésére is. Ne mondhassák ezután, hogy nem tettünk le semmit az asztalra: másképp is lehetne! És még valami: gondolataink szükségképpen egymással is ütközni fognak. Ez önmagában üdvös lesz egy olyan kultúrában, amelyben egy-egy probléma alapos körüljárása helyett monolit mániák menetrendszerű összeütközésének lehetünk csupán a tanúi" - zárult a felkérés. A válaszadók körét illetően mindössze egyetlen határt szabtam, hivatásos (város)politikust - légyen mégoly elkötelezett is Budapest múltja és jövője iránt - nem kerestem meg a kérdésekkel. Úgy véltem, a hatalmi és a civil nézőpont keveredése nem lenne szerencsés. (Forma szerint egyetlen kivétel ugyan akad, Győr Attila a KO H Védési Osztálya vezetőjeként válaszolt. Tekintve azonban a műemlékvédelem kiszolgáltatott, kvázi-civil helyzetét Magyarországon, sajnos nem vetülhetett rá a szerepzavar árnyéka.) Szó sincsen persze arról, hogy a város újabb keletű problémáiról való gondolkodás ezzel a kötettel venné a kezdetét. Ha a rendszerváltozás óta eltelt, immár igen bő másfél évtizedet csak a BudapestiNegyedkorábbi számainak tükrében nézzük, e vállalkozás már az ötödik a sorban. Említenünk kell mindenekelőtt a Koncepció és vízió (2. szám, 1993 ősz-tél), a Budapest metamorfózisa (14. szám, 1996 tél), A meg nem épült Budapest (18-19. szám, 1997 tel—1998 tavasz), valamint a Budapest-dilemmák (28. szám, 2000 nyár) című összeállításokat. Nem csak a megközelítésük rokon a miénkkel, de itteni huszonegy szerzőm közül kilenctől tizennégy különféle szöveg olvasható bennük, Szegő György pedig egyenesen keserű párbeszédet kénytelen folytatni a saját 1993-as gondolataival. Ám, ha csak a korábbi összeállítások keletkezési évére nézünk, nyomban láthatjuk, hogy az itt kötetté gyűlt válaszok - kissé későn ugyan, de - első ízben néznek szembe a várost a harmadik évezred elején ért újabb kihívásokkal. Szerzőim kezét a körkérdésekkel a legkevésbé sem kívántam megkötni. Mindössze egy hozzávetőleges terjedelmi keretet adtam meg, szövegmódban pedig a problémákkal való szembesülésnek leginkább megfelelő (kis)esszéformát szorgalmaztam. Nem az én dolgom eldönteni, milyen eredménnyel, magam mindenesetre örömmel láthattam, mennyire felszabadítóan hatott ez a lehetőség számos olyan szerzőmre, akik eddigi szövegeikben nemigen merészkedtek a szaktanulmány nyelvi és szemléleti határain túlra. A válaszok közt talál az olvasó egy-egy hagyományos értelemben vett tanulmányt is, ezek szintén a körkérdésre adott válaszként íródtak. A válaszolók emellett egy további várakozásomban is megerősítettek. Nagy többségük sokszor önfegyelmes sorai, a terjedelmi korlát miatt csupán jelzett, de itt nem kifejtett észrevételei mögött nem ritkán egy egész kötetre való gondolatanyag sejlett föl. Míg a számomra a kérdezés és a szer-