Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

KÖRKÉRDÉS - ZEKE GYULA: Egy körkérdés elé

kesztés, többségüknek láthatólag a válaszadást szolgált némi könnyebbségül: miért nem fogott hozzá már eddig is ki-ki a maga Budapest-könyvének a megírásához. Szerkesztői örömöm így akkor lenne teljes, ha az összeállítás nem csupán kedvet és kezdőlökéseket adna nekik - és másoknak is! - e munkához, de sikerülne mindjárt egy kiadó érdeklődését is felkelteni egy effajta sorozat iránt. A reménylett kiadó ígéretes szerződéseivel és szigorú határidőivel komoly kedvet adhatna e munkához, amely a szerzők mindennapi életét és a város iránti lelkifurdalásuk szellemi tárggyá tételét éppúgy elősegítené, mint a még ma is gyönyörű város megkapaszkodását az időben. A válaszokból kibontakozó összkép nem derűs, Budapest bajban van. Nem volt váratlan ez az eredmény, a tárgyilagos olvasónak azonban látnia kell, hogy semmi esetre sem csak e válság bemutatása volt a körkérdés célja. Akkor sem, ha a kezdeményezés egyik fő indítéka természetesen maga a problémahalmaz kritikus tömegének érzékelése volt. Magam az első kérdésben nem csupán alkalmat adtam szerzőimnek a Demszky-korszak minden eredményének számbavételére, de a „fejlődés" szó beillesztésével még a vulgárdarwinizmus, -marxizmus és -modernizmus ódiumát is önként a nyakamba vettem. (Nyakon is csíp miatta nem egy válaszadóm.) Látható emellett, hogy örömmel sorolják föl és méltatják mindazt, aminek örülni lehet. A városról való gondolkodás persze sosem merült ki az erre hivatott politikusok és városházi tisztviselők tanulmányaiban, tervezeteiben, cikkeiben és a Főváros,i Közlönyben ugyancsak nyilvánosságra kerülő testületi vitáiban. A reformkortól kezdve s a polgári korszak során mindvégig élénk civil párbeszéd tárgyaként is előtérben állt. A fő terepe ennek a tágas diszkussziónak mindig is a kor hihetetlenül gazdag, s jórészt máig feltáratlan sajtója volt, ám ugyanilyen figyelmet érdemelnek a különféle önálló kiadású vagy épp kéziratban maradt emlékiratok is. E mostani vállalkozásnak ugyan nem lehetett célja, hogy a nyomukba eredjen, ám a tárgy történetének jelzéseképp két fontos szöveget mégis az összeállítás részévé tettem. Tomsics Emőke tanulmánya a városegyesítés előtti bő évtized civil városalakítási elképzeléseit tárja fel, az ismeretlen kilétű Sz...nyi J. - ha ugyan nem álnévvel van dolgunk-értekezése pedig nem csupán a forrástípust feltérképező bibliográfia hiányára mutat rá, de mindjárt egy képes - és alapos jegyzetekkel ellátott! - forrásválogatás összeállításának szükségét is felveti. Aszövegközlés majdnem betűhívnek mondható, csak az eredeti publikálás nyilvánvaló elírásait, nyomdai hibáit javítottam ki, s egy-egy szó írásmódjában - ha az eredeti alak nem bírt különösebb korjelző értékkel (például utcza-utca) - alkalmazkodtam a mai helyesíráshoz. A körkérdés nem ismeretlen forma a hazai szellemi életben, elég csak a jászi Oszkár által a Huszadik Század hasábjain 1917-ben kezdeményezett -