Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
VÁLASZOK - GYŐR ATTILA: Változás vagy fejlődés?
számító turizmus szempontjából döntő jelentőségű, hanem a városban lakók mindennapjaiban, identitásában is fontos szerepet játszik. 2006 októberének építészeti kérdésévé lépett elő a toronyházak építésének szükségessége, illetve tiltása. London városképének egyik ékévé vált a nemrég emelt, uborkának gúnyolt felhőkarcoló. Közvetlen szomszédságában gótikus és reneszánsz templomok, viktoriánus házak állnak. London városszövetében nem idegen test egy ultramodern épület, az angol fővárost már majdnem annyian keresik fel kortárs épületeiért, mint évszázados régiségeiért. A modern épületek (nem mind toronyház persze) bemutatását külön szervezetek irányítják, sétaútvonalak, ismertető füzetek állnak az érdeklődők rendelkezésére. Budapesten is lehet esztétikusan elhelyezni modern épületeket, erre láttunk is néhány jó példát az utóbbi időben. Valószínűleg toronyházakat is be lehetne illeszteni harmonikusan a város szövetébe. Mégis érdemes végiggondolni: ismerve a magyarországi lehetőségeket, mindezzel nem okozunk-e kárt a városnak (és most nem a toronyház közlekedést, kereskedelmet, egyszóval az életet átalakító szerepére, csak városképi megjelenésére gondolok). Nem tesszük-e tönkre azt a historizáló-szecessziós városmagot, amely magasabb színvonalú volt a korabeli New York építészeténél (az első világháborúig legalábbis, mely egybeesik az első felhőkarcolók megépítésével, mely ott valóban új építészetet jelentett). Budapest egyedülálló karakterét az 1867 és 1918 között emelt épületek csodálatos együttese adja, melyhez, a két világháború közötti időszak kiváló építészei is értő érzékenységgel tették hozzá kiváló alkotásaikat. Egyre megy, hogy lelkület nélküli lakótelepek, lakóparkok bontják meg, tördelik szét az együttest, vagy toronyházak. A párizsi Défense-hoz hasonló együttes kialakítására van lehetőség a történeti városmagon, azaz a külső körúton kívüli területeken, amennyiben a város fejlődése szükségessé teszi megépítésüket. De csak akkor. Kósza ötletekért ne áldozzuk fel a még ma is létező, világszínvonalú építészeti együttest, ami Budapest belterületét jelenti. Városunk nagy fejlődés előtt áll, ezt nem lehet nem észrevenni. Szétszabdalt városirányítással, a politika által bevezethető reformok, kedvezmények nélkül, az itt élő lakosság további passzivitásával félrecsúszott változás, nem pedig fejlődés vár rá. A feladatok megoldhatók, megfelelő elszántsággal, bátorsággal jó irányba lehet terelni a jövőt. Csak kicsit kellene túllátni, túllépni a mai helyzeten. Budapest nem az ellentétek városa. Közös felelősségünk, hogy ne is tegyük azzá.