Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - GÖTZ ESZTER: A beváltatlan ígéretek városa

sek tudtak úgy átnyúlkálni, hogy ne vegye észre. Nagycsoportban már tudtuk, hogy nem a tyúkokat őrizte, hanem Kádár Jánost: az ő villájának kertje volt. Szerencsés gyerek voltam, ebéd után mindig értem jött egy néni, nem kellett végigszenvednem a délutáni közös alvás végtelen unalmát. Nem hazavitt, hanem a közeli kilátó alatti rétre, ott, a rét szélén, egy kis sziklahasadékban (én persze kőbányának hívtam) széttöredezett, lapos kődarabokra kisebb, porózus, fehéren fogó kövecskékkel tanultam meg írni-olvasni négyévesen. Az olvasás azóta a legkitartóbb szenvedélyem, ráadásként örökre a szemembe égett a város látványa onnan fentről, a Margit-híd, a Sziget, a lapos pesti oldal, a Duna-kék, ahogyan a kőlapok fölött csöndben bámultam azt a mesékből ideszökött várost, ami majd megnyílik nekem, gondoltam, ha egy kicsit nagyobb leszek. Azóta is várom, de ez nem baj: kell egy kiindulópont, cg)' elvárás, viszonyulási pont, akár valós, akár nem. Budapest pedig onnan fentről, 1969 táján, elviselhetetlenül szép volt. Húsz év múlva már máshogy láttam ezt a várost, és ami azóta történt itt, annak alapján nem tudom, mit kezdjek a „fejlődés" kifejezéssel. 1989-ben egyetemre jártam, tanáraim jelentős része részt vett az első demokratikus magyar kormányban vagy a parlamenti pártok vezérkarában. Jó indulás, vitán felül: erős egyéniségek határozták meg a világra való ráeszmélésemet. A pályakezdés szociális körülményei is ideálisak voltak, Budapesten akkor néhány év alatt szinte mindenki lakáshoz juthatott, fillérekért vásárolta meg tanácsi bérlakását és lett egy csapásra „öröklakás-tulajdonos". A Trabantok és Dáciák helyett megjelentek az első kifizethető árú nyugati autók, a hűtőládák, televíziók, áradni kezdtek a bárhol fogható, nézhető nyugati tévécsatornák. Utazhattunk, akár kevés pénzből is, hirtelen szellős és tágas lett a világ. Ennek közepén pedig Budapest tovább élte szürke házainak és pazar pompájú látványainak disszonáns kettős életét. A Duna-partra máinem a nyolcvanas években felhúzott, hamar öregedő esztétikájú szállodák vonzották a szemet, hanem a megújult vásárcsarnokok és a Közgáz épülete, a Körúton végigsétálva szinte minden évben helyreállítottak legalább egy szállodát vagy bankot, a Belváros kitágult, az unalomba fulladt és pénzváltók placcává lett belső Váci utca helyett szépülni kezdett az utca folytatása, az Új-városháza környéke. Az egykor elegáns Rákóczi út, a Keleti pályaudvartól az Erzsébet-híd pesti hídfőjéig futó méltóságteljes ív valahogy lelappadt, helyette viszont élettel telt meg a Múzeum körút és környéke. Üzletsorból viskóhalmazzá alakult a Károly körút, majd most, legújabban parkot és nagyra törő terveket dédelgetnek ott, Budapest szívét keresve. Csakhogy Budapest szíve nem topográfiai természetű. A szíve abban érzékelhető, amit lakóinak és szeretteinek kínál. Mi azonban hiába vártuk a