Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - GÖTZ ESZTER: A beváltatlan ígéretek városa

gondoskodást. Nem lett a miénk, nem ölelt körül minket, nem tanította járni a gyerekeinket, és noha bőséges kulturális táplálékkal oltotta a szomjunkat, nem segített, hogy egészséges, érett nemzedékké nőjük ki magunkat. A megújuló házak, utcarészek között elviselhetetlenné vált a kosz, a zaj, a leromlottság, a koncepciótlan közlekedési viszonyok. Sétálni nem lehetett, a gyalogos inkább megtűrt állatfajta lett, mint teljes jogú városlakó. És mi, akár autóban ültünk, akár a járdán próbálkoztunk, csak egyre idegesebbek lettünk. A babakocsit fejünk fölé emelve vittük a gyerekeket „levegőzni". Biciklizni csak száj- és orrvédővel lehetett, mintha a házak közül kiszippantották volna a levegőt. Kirándulni jártunk, de néhány megállónyira a sűrű beépítésű városszövettől már nem csupán a tüdőként lélegző budai hegyeket értük el, hanem a város illegális szemétlerakóit is, az erdei sétaúton fél roncsautók lógtak a barlang fölé, nem is értem, hogy vihették oda, meg kihajított mosógépek, műanyag holmik. Amikor este hazaértünk, nem volt már gond leugrani a minden sarkon működő, gyalázatos plakátok mögül kitüremkedő éjjel-nappali boltokba egy utolsó falat kenyérért, de alig lehetett átlépni a bolt előtt fekvő, ruhacsomónak tűnő holtrészeg utcaiakon. A kereskedelmi infrastruktúra már működött, de a város még mindig nem. Bíztunk benne, hogy ennek hamarosan végejön a Kánaán, hiszen láttuk Nyugat-Európában sokfelé, milyen az élhető nagyváros. Aztán valahogy mégsem. A rendszerváltás utáni városképben egy jó darabig csak az erkélyekre erősített parabolaantennák utaltak a lakók megváltozott életformájára - amitől az erkély használhatatlan lett, viszont ötven csatornán ömlött a világ a lakásokba. Épülni kezdtek a bevásárlóközpontok, velük korábban nem tapasztalt módon megnőtt az állandóan támadó mesterséges zaj és fény, az utca városi tér helyett autóúttá vált, a plázákban szinte azonnal általánossá vált tömeghisztéria és az ebből fakadó pánikjelenség pszichológusok hadának adott rendszeres munkát. Budapestről eltűntek az emberek. Csak néhány szerencsés tájék tudott igazán megújulni: a Liszt Ferenc tér környéke, a Ráday utca, az immár húsz éve egyetlenként kitartó középső-ferencvárosi rehabilitáció eredményeként emberi hely lett a Ferenc tér, park született a Lenhossék utca végén, a Budai Vigadó tájéka éppen most kezd kikupálódni. Néhány utca, néhány ház, és persze a grandiózus nevek: a méltó módon újjászületett Gresham, a város képét délen tiritarka villódzással lezáró Művészetek Palotája, a Műegyetem megszépült homlokzata, az új egyetemi negyed - igaz, lélektelen - épületekkel. A rendszerváltás óta eltelt másfél évtized egyéb biztató jeleit már térképpel, útmutatóval, néhol nagyítóval kell megkeresni Budapesten.