Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - WILHELM DROSTE: Budapest

vézóknak az elvesztését, amelyek jók, és mégis gyerekkorukban kell meghalniuk, azért is, persze, mert az ember annyi energiát és szeretetet fektetett beléjük. Én a kávézókat mindig is élőlényként tartottam számon. A két kávéház nem tűnt el nyomtalanul. A régi Eckermann dolgozóival találkozhatunk a Sirály kávézóban, vagy az új Eekennannban a Ráday utca végén. Es persze a helyeim fölszámolása közben örömmel látom a város újabb kávés föltámadását. Semmi sem ismétlődik, de minden megy tovább. Az élet él és élni akar. Az 1989 óta eltelt időszak nem csak a veszteségekről szól. Budapest gazdaságilag óriási fellendülést tudhat maga mögött, az autók itt jobbak, mint Wuppertalban, lehet indiai kosztot enni és olcsón Moszkvába repülni. Nagy félelmem volt, hogy eltűnnek az antikváriumok, és nem kutathatok többé régi német nyelvű könyvek után. A helyzet épp ellenkezőleg alakult. Korábban öt hely volt, ahol átélhettem a keresgélés izgalmát, ma tizenöt helyen tehetem ugyanezt. A biciklisták teret hódítanak az autók által megerőszakolt városban. Jobb a levegő a kétütemű járművek nélkül: de mégis, miért nincsen már rég tíz metróvonallal több, hogy Pest a földfelszín alatt is elnyerhesse azt a városi jelleget, melyet már régóta a magáénak mond? Miért olyan kísértetiesen halott éjszakánként ez a város? Ha az embert nem hagyja nyugodni az életkedv, este tizenegy után úgy érzi magát, mint egy nyomorultul lenézett perverz kisebbség tagja. Már a villamosok sem járnak, és alig akad olyan konyha, ahol levest melegítenének. Valóban ez az a város, ahol egyszer több mint száz olyan kávéház létezett, ahol nem ismerték a záróra fogalmát? Holnap Budapestnek bő tíz évre lesz szüksége ahhoz, hogy alapjaiban is rendbe jöjjön. Az értelmetlen veszekedésre fordított energiát olyan erővé kell átalakítani, mely kalandot lát a jövőben. Sokkal több józanságra és nyugalomra van szükség, hogy igazán bátor dolgok szülessenek: a Duna-partot a társasági élet számára, a Korzót a szórakozásnak, a látásnak és kutatásnak visszahódítani. Csak számtalan metróvonal megépítésével lehetne elérni azt, hogy az autómánok is a garázsban hagyják fémes fétistárgyukat, és tömegközlekedjenek. A Lánchíd legyen csak a gyalogosoké, a biciklistáké, a kutyáké és a lovaké. Az Andrássy út a város verőere legyen, ne pedig kirakat, tele olyan áruval, amit senki sem tud és akar megvásárolni. Legyen újra Majakovszkij utca a maga örök titkaival a fölpúposodó járda-cikk-cakk helyett. Járjanak a magyarok vendéglőbe, a cigányok térjenek vissza a hegedűikhez. Legyen