Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - WILHELM DROSTE: Budapest

cl onnan. Varsó es Prága, Brünn ós Krakkó, Ljubljana és Bratislava elfogadták a kihívást, és lehagyták Budapestet. A magyarok erejük legjavát arra használták, hogy a vereséggel járó frusztráció felelősségét kölcsönösen egymásra hárítsák. Politikailag az egész ország a szakadást idézi elő, ahelyett, hogy önmaga építésén fáradozna. Gazdaságilag ugyan Magyarországnak voltak a legjobb kapcsolatai a Nyugathoz, de az ország rövidesen túl igényesnek bizonyult a nyugati tőke számára, amely alacsony béreket, alig érezhető adóterheket és feltétlen alkalmazkodást követelt, hogy hajlandó legyen a kockázatvállalásra. Mindezek ellenére a külföldi tőke aktívan alakítja Budapest városképét és a magyar piacot. Magyarországból, mint az összes szomszédos országból, függő helyzetben lévő szatellit-ország lett, pedig 1989-ben még élt a szabadság illúziója, hogy önállóan lehet élni és fejlődni, mint a paradicsomban. A kiábrándulás különösen végzetes volt, felkészületlenül érte ezt az akkor még eufóriában élő országot. A régi ellenségkép elveszett, a gonosz és mindenért felelős Szovjetunió nem létezett már, új ellenség pedig nem kínálkozott. A frusztráltság dühe így befelé irányult, így lett a rögtönző életművészek barátságos népéből - a magyarokból - sértett hősök megkeseredett sokasága, akik a hibát még csak véletlenül sem önmagukban keresik, hanem szisztematikusan másra hárítják a felelősséget. Mindennek tudálékosság és stagnálás a feltétlen következménye. Budapest mostanság rosszkedvű és megkeseredett város, impotens és frigid mohósággal telített lakókkal. Minden város ki van szolgáltatva lakói kedélyállapotának és boldogságának, hiába szépek az építmények, kellemes az éghajlat, mégis azoknak az embereknek a jelleme és szándékai a meghatározóak, akik a várost lakják. Ma Reményre utaló jelekben nincs hiány. A választásokon már nem hagyják magukat az emberek csak úgy megosztani, a különféle populista irányzatok nem érintik meg a választókat, a dögevőktől már maguk a legyek is undorodnak, az infantilis civakodás csak sajnálatot vált ki. Az emberek tárgyilagosságra, pragmatikus reformokra, dagályos szónoklatok helyett egyszerűen cselekvésre, a monomán szitkozódás helyett párbeszédre, emberségre vágynak. A budapestiek lassan felébrednek a frusztrált és elfojtott alvásból, reggelire és friss napokra vágynak. A regresszió és agresszió helyett érezhetően nő egy újabb éhség a normalitásra és az újrakezdésre. Mindenekelőtt a fiatal nemzedékekben, amelyek 1989 óta nagykorúságra jutottak. Ok már