Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - CSORDÁS LAJOS: Ahogy egy szépasszony végigsétál

emlékvédelem sokáig aludt még a rendszerváltás után. Akkor kezdett ébredezni, amikor már világörökségi területen, a VII. kerületi úgynevezett „zsidó negyedben" is százötven éves, fontos házakat kezdtek bontani. Helyüket maximális mértékig építették be, a lehető legtöbb lakással. Esztétikailag siváran. A kis alapterületű, alacsony belmagasságú lakások korát éljük. Budapest szegénységének jele ez is. Ahol nincs pénz, ott a tőke parancsol. Kicsi lakásokat épít, és a centrumig betolja plázáit. Mit érdeklik a műemlékek? Mit érdekli Budapest szépsége? Bár tény, ugyanez a tőke tette rendbe a Greshamét, a Royalt, a New Yorkot, a Palacc-t, de ugyanez pusztította el a Commentait, a Hungária fürdőt, ez tette oly szerencsétlenül a Kálvin térre az új Budapest legtöbbet átkozott irodaépületét. A szegénység látszik az embereken is. „A nyomor az utcán hever". Rongyokba burkolózott emberi testekbe botlunk az aluljárókban, emberlakta odúkat találunk-a parkok bokrai közt. Budapesten nem lehetett látni a nyomort ilyen nyersen 1989 előtt. Ilyen mértékben elhanyagolt emberek talán nem is voltak. Kuriózumnak számított a kolduslány, aki az Astoria lépcsőjénél ült kis táblájával, edénykéjével. Aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy hadseregnyi hajléktalan téblábol közöttünk, s elfoglalták a Déli pályaudvart. A fölöttük lévő világban pedig tömegek küzdenek a lecsúszás ellen. így aztán nem a nagyvonalúság, hanem valami kisszerű és vad törekvés tükröződik a városon. Ez a törekvés a „valahogy megélés" felé vagy a gyors meggazdagodás felé irányul. Kinek hogy sikerül. Nézzünk végig a körúton! Alig van elegáns üzlet. Butikok vannak. Ot-hat évvel ezelőtt egyszer fel akartam mérni, milyen boltok nyíltak a Jászai Mari tér és a Boráros tér között. Végül, nem tettem meg, de becslésre úgy tűnt, a harmada cipőbolt, külföldről olcsón behozott s haszonnal továbbadott cipőkkel. A magyar cipőgyárak amúgy is bezártak. Szánalmas kis vállalkozások jöttek, ócska boltfeliratokkal, melyek hamar cserélődtek. A szegénység a homlokzatokra van írva. Nyugat és Kelet elárasztott bennünket olcsó rongyaival. Jöttek a kínai üzletek, a turkálók, a 100 forintosok, a diszkontok, az éjjel-nappalik. Ezek a „szegény ember" boltok, amelyek küllemre is szegényessé tették a várost. Felfalták a régi üzletláncokat: az ABC-t, a Röltexet, a Szivárványt. A jó nevű állami áruházakat. Szinte jelképes, hogy a régi neonok kialudtak, s majdnem teljesen eltűntek. Ebben is egyetlen szempont látszott érvényesülni: ami a neon helyére kerül, az új üzlettábla, olcsó legyen. Budapest balkáni szintre jutott cégtábláinak és esti fényeinek igényessége tekintetében. Bár, nem tudom. Mostanában nem láttam balkáni várost. Komolyan megijedtem, amikor megjelent az Andrássy úton egy kínai kifőzde, ám szerencsére itt az elkínaisodás nem folytatódott. Nyíltak viszont jó éttermek és elég jó kávéházak. Az utóbbi tizenhat év egyik eredménye,