Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - CSORDÁS LAJOS: Ahogy egy szépasszony végigsétál

hogy újra vannak kávéházaink, bár nem olyanok, mint rég, hanem a mi életünkre szabottak. És amit úgy irigyeltünk a régiektől: lehet ismét kávéházakban írni. Igaz, nem a kifutófiú viszi a cikket a redakcióba, hanem vezeték nélküli interneten egy-két gombnyomással lehet továbbítani. Tudom, ez nem illik egy klasszikus kávéházhoz, és kissé nagyképű, de azért szabad élni vele. Szóval, a kávéház újra az élet, a kultúra része. Es ettől helyek elevenedtek meg: a Liszt Ferenc tér, a Ráday utca, a Hajós utca. Romkocsmák nyíltak elhagyott bérházakban, s ezekben valami új, eleven szellem kezdett virágozni, amiből kinőhetnekjó dolgok. Fiatalok bátorságából született egy európai hírű fesztiválunk az Óbudai-szigeten. Szintén ilyen fiatalos vállalkozás sikere az Est lapoké, amely egy időben önálló taxivállalatot is működtetett, bár belebukott. De dizájnos, új taxiállomásokat hoztak létre, s az autóállományuk is kitűnő volt. Az emlékezetes narancssárga taxikkal valami újat, igényeset próbáltak adni Budapestnek. Kár, hogy eltűntek. Láttam bennük azt a színvonalat, amit a városnak is el kellene érnie, és tartania kellene. A személyfuvarozást abbahagyták, de a Pesti Est azért maradt, s továbbra is a budapesti kulturális élet legjobb programújságja. A szellemünk talán nincs olyan rossz állapotban mostanában. Könyvben, színházban, múzeumban sokkal színesebb a választék, mint anno 89. Még Nemzeti Színházunk is lett, ugye. A nagy állami tudományegyetem mellett két jelentős egyházi egyetem nyílt, s egy közép-európai magánegyetem. A mozik nagy része viszont tönkrement, még néhány multiplex is megbukott, megmaradt viszont egy kitűnő kisart-mozi hálózat. A műkereskedelem hatalmasat fejlődött, külön műkereskedő negyed lett a Falk Miksa utcában, s a város más helyein is igényes kis galériák nyíltak. Az aukciókon nem ritkák a több tízmilliós leütések. Sajnos, a múzeumoknak esélyük sincs ebben a versenyben egy-egy fontos képet megszerezni. A legjobb alkotásokat magángyűjtemények vásárolják meg. A világ nagy festőit persze még nem érdemes ide hozni eladni, mert nem tudunk értük annyit fizetni, mint a londoniak vagy akár a bécsiek. Nem érdemes tehát nálunk eladni őket. Kiállítani azért már igen. A Szépművészetiben már Monet, Miro és Van Gogh kiállítása nyílt, a Ludwig Múzeumban Warholé. Ez nagy dolognak látszik ugyan, de ha Bécsre gondolok, már elszorul a szívem. Köztéri szobrászatban sajnos Pozsonytól is lemaradtunk. Nem mondom, hogy mindenáron bájologni kellene az utcaszobroknak, csak egy-két jó ötlet, ha lenne! Már szinte snassz megemlíteni példaként a Nagymező utcai Hofi-szobrot mint jó példát. Kár, hogy a város másik oldalán még mindig a turuloknál tartanak. Kérdezed azután, hogy melyek volnának ma a város legmegoldatlanabb bajai, legfőbb problémái? Én azt hiszem, az elég nagy baj, hogy nincs egyetértés abban, milyennek akarjuk az új Budapestet. Legyenek-e itt felhőkar-