Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
TANULMÁNY - TOMSICS EMŐKE: Valóság, tervek, ábrándok
dor, ami kellemessé teszi a francia főváros utcáin való tartózkodást. A magyar lapok rendszeresen ostorozták a kettős főváros lakóit neveletlen viselkedésű- kért: az éjszakai kurjongatásért, az omnibuszokon való tülekedésért, a bérkocsisok dohányzásáért, a Lánchíd jegyszedőinek durvaságáért és gorombaságáért... Az 1860-as években egyte jobban tetten érhető az a folyamat, amely Gyáni Gábor meghatározásával éhe az „utca hatósági igazgatásának" kialakulásához vezetett. 61 A Fővárosi Lapok cikkírója 1868-ban így foglalta össze „Pest gyönyörűségeiből" című cikkében az utcán való tartózkodás tapasztalatait: „A lapok folyvást kezdik emlegetni a fővárosi utcák szemetes voltát. Ennek oka nemcsak az étdekesebb tárgyak hiánya, hanem a szégyenérzet is, hogy építésekben, intézetekben és társulatokban egyre emelkedő fővárosunk tisztasága világrészünknek alighanem az utolsó városa. A nagy utcavonalak teli vannak rohadt hulladékkal, melyeknek bűze e nyári hőségben valóban dögletes. A Duna-patt pedig valódi piszokfészek, hová az idegeneket ma már röstelljük vezetni. Vannak másnemű kellemetlenségek is, pl. a kúria épülete előtt az ülések alatt folyvást lánccal zárván el a közlekedést, a kocsik a jobbról-balról levő szűk utcákba kénytelenek hajtani. Legnagyobb baj ez azoknak, kik a Reáltanoda utcába kényszerülnek, melynek sarkán az épülő takarékpénztáf állványai s téglahalmazai úgyis elzárják az utca felét. GO Hazánk s a Külföld, 1868, 486. old. ei A köztereken való rendészeti felügyelet megvalósulásával kapcsolatban lásd Gyáni Gábor: Az utca és a szalon. Társadalmi térhasználat Itt napjában oly kocsitorlódás van, hogy a közlekedés gyalogok és szekerek számára egyaránt fennakad. Az sem utolsó gyönyörűségek közé tartozik, midőn a járdán sietők egy-egy ernyő vasrúdjába ütik homlokukat. E tekintetben legbotrányosabb a »Nemzeti Szinhazhoz« címzett, s annak a szomszédságában álló sörház a szegleten. Az ernyők rúdjai ott oly alacsonyak, hogy néha még a középtermetű emberek kalapjait is leütik. Ilyesmit egy városban sem tűrnének, de nálunk minden lehet. E napokban egy drabant nevetve nézte, mint valami jóízű komédiát, hogy egy jó magas képviselő tizenkét lépés alatt háromszor ütközött fejével az alacsony vasrudakba. Miután drabantjaink az ilyesmit nevetik, a lapoknak kell fölhívni a városkapitányságot arra, hogy ez alkalmatlan ernyőzeteket kissé fölebb emeltesse." 62 1865-ben tendelet tiltotta meg, hogy a kocsik a járdára fölhajtsanak. E szerint „az. utcákon mérsékelt ügetésben, befordulások s házakba való robogások alkalmával vagy templomok körül pedig csak lépésben szabad hajtani. A kocsisoknak a gyaloglókat hangos kiáltásokkal kell figyelmeztetni. A vonuló katonaság előtt kocsik vagy szekerek tartoznak kitérni. Ostorral csattogatni, járdára hajtani s azon megállni tilos." 63 A rendelet megszületését már évek óta sürgették az utcai biztonsággal és viselkedéssel elégedetlen pestiek. „A kocsik és teherhordó szekerek egy darab idő óta a fővárosban új szokást kaptak fel: t.i. a járBudapesten, 1870-1940. Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó 1998, 41-43. old. 62 Fővárosi Lapok, 1868, 743. old. 63 Fővárosi Lapok, 1865, 681. old.
