Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)
VÁLASZOK - BUZA PÉTER: A jó király és a szemétdombok
gár, kevés a támogató, a működéshez szükséges bázist csak a politika teremtheti meg, így újra és újra igaznak bizonyul a régi kocsmai igazság: aki a bandát fizeti, annak a nótáját húzzák. A nyilvánosság átpolitizált (a kerületi lapokat például az önkormányzat adja ki, annak működésében valamelyik párt játssza a főszerepet, s nem tűr meg maga mellett epizodistákat), a közigazgatás átpolitizált (nézze meg magát az a főépítész vagy jegyző, akit kinézett magának, pontosabban kilök a hivatalából az uralgó politikai erő, s meg is teszi, mert megteheti), a város(rész) gazdasága átpolitizált (nem írom le, miért és miként), az iskola, a kórház igazgatójának kiválasztásánál - oktatásra, gyógyításra költi a legtöbb pénzt az állam és Budapest-a politika szava dönt (s közben az önkormányzat meg a törvény előírja, távol kell ezektől a terrénumoktól tartani a politikát). Háló ez, nem is pókháló. Kerí/őhCúó, kell hogy tudják, mire gondolok. Közben azért fejlődött, fejlődik - mondjuk talán inkább: él - Budapest. Épülnek házak, talán egyszer majd az új metró is, az utakat rendbe teszik, az átlagát tekintve lejtmenetben működő intézményrendszer egy-egy elemére jelentős összegeket költ a költségvetés - fővárosé, kerületé -, a kemény infrastruktúra elemei használhatók maradnak, ha egyre drágább is az igénybevételük. A kultúra intézményei nagy erőfeszítéseket tesznek a fennmaradásért, a túlélésért, s kínjukban rátaláltak az igazi támogatóra: a közönségre. Összefogva olyan akciópontokkal, szervezetekkel és szervezőkkel, alkotókkal, akiknek működése tizenöt év alatt egy villódzóan tarka, értékes és változatos működést varázsolt Budapest mindig is kultúrára éhes közönségének színpadaira. Nem vitatható, sok oldalról meggyőzően megmutatható: Magyarország fővárosa mostanra Közép-Európa kulturális produkcióinak az egyik legfontosabb centruma. Nemzeti és budapesti sajátosság lett élvezetes teljesítménye a könyvkiadástól a fesztiválokig, a színháztól a táncig, a Van Gogh kiállítástól a Bartók Zeneházig. Ebben a csúcsokat hódító s megtestesítő vonulatban a finanszírozás jelenti csak a mély völgyet: a mecenatúra szétforgácsolt, maga a város túl keveset áldoz, még alapítványait is beleszámolva a summába, a támogatásra. Minden költségvetés minden szigorítása mindig azt jelenti: kevesebb pénz jut ezekre az tevékenységekre. Mintha csak a lét- és a fajfenntartás számítana, s az szinte semmit, mit mutatunk a világnak. Holott ha az vonzó, létfenntartásunknak is biztosabb alapja lehet - a város gyarapodó idegenforga 1 mának va 1 o rizá 1 ásá va 1. Melyek ma a város legmegoldatlanabb bajai, legfőbb problémád? - kérd ezi a szerkesztő, s persze nem azután, hogy elolvashatta volna azt, amit az első kérdésre válaszoltam. Egyetlen problémát mutattak be az eddigiek, amelyek-
