Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - BUZA PÉTER: A jó király és a szemétdombok

bői minden más gondunk is fakad. A nagypolitika-érdekű - és minden párt választási pártként működik! - szemléletből, amely minden, a városra vonatkozó elöntés alapjává teszi önnön szempontjainak érvényesítését - minden áron. Olykor igencsak gyalogos, máskor akár szárnyalónak is nevezhető érveléssel. Itt van például az épített környezet dolga. Az épített világé, az örökségé. És a megújuló, változó, átépülő, átalakuló negyedeké, utcáké. A rendszerváltás súlyos következményekkel járó lépése volt - és ez a hatás elsősorban és főleg Budapestet szorítja sarokba - az állami lakások értékesítése. Reparációs lépés volt, eljött a jog, a szabadság, az egyenlőség, a szent tulajdon órája. Társas tulajdonok keletkeztek, többnyire még a puszta fenntartásra is képtelen jogalanyok kényszertársulásai. Az épületek pusztulnak. Az „eklektikus skanzen". Ahogy a fogalmam sincs, mire rátarti, s mi jogon gőgös építészek némelyike nevezi Budapest hagyományos városszövetének együttesét, amely pedig szinte az egyetlen tárgyi valóságában is megmutatható specialitásunk, s így értékünk, támogatandó és átmentendő örökségünk, névjegyünk, üzleti ajánlatunk. Megélhetési művészek - „megfagyott muzsika" - szorgoskodnak a bontásra ítélt értékrend hullája felett, kajütablakos, soktornyos, műtoszkán terveiket kínálva a csak a maguk érdekeit nézős cz rossz néven nem vehető! - beruházóknak, akiket mint az oly kívánatos „fejlesztés" félisteneit fogadják a kerületek hivatalai: csináljatok csak, amit akartok! Es megteszik. Budapest főépítésze pedig lemond a hivataláról. Pedig nem is tartozott azok közé, akik ne ápoltak volna mérsékelt viszonyt az üvegesekkel (mondjuk a Kálvin téren). Eközben megépülnek a valóban skanzenek. Lakóparknak nevezik őket, építészeti esztétikát ritka esetben lehet számon kérni a tervezőjükön, még kevésbé, hogy kövessék az illeszkedés sajnos csak kisebb részben írott szabályait. Mondjuk így, belerondítanak a környezetükbe. Fényes, de nem üde foltok a kopott szöveten, társadalmuk is - lakóik, tulajdonosaik - idegen testként próbálnak beépülni a helyi társadalom képleteibe, mint szerepfordított indiánok a prérire odasikerített Valamitownban. Színezi, de a legkevésbé sem az előnyére ezt a képet a tény: az önkormányzatok (tisztelet köztük a kivételnek) már régóta nem építenek bérlakásokat sem. Ahol lenne lehetőségük, hogy a közösség érdekeit és értékeit képviseljék ebben a bonyolult folyamatban. Egy tétel volt ez mindössze a soktételes listából. De bajnak önmagában is elég. Komplex elemzést kívánna, ha változást remélhetnénk, ha látszana komoly szándék megkeresni, merre léphetünk ki a magunk teremtette csapdahelyzetből. E tekintetben a felelősségünk bizony közös. Polgároké s