Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

hct mindez izgalmas, ahogyan átláthatóvá lesz, hogyan hámlik le az ember maradék citoyen arca. Mint Fellini Rómájában a kazamaták freskói, amikor egyszerre beáramlik a huszadik század benzingőzös »levegoje«. Most, az aluljáróból való kiűzetés óta, a körutak járdáinak nagy részére még inkább kitelepült az alkalmi árusok hada. Itt ugyan még nem állnak autók a járdán, de ezt kihasználva, több ezer asztal és sátor, koldus és zsebes rekeszti el az áramló gyalogosok űtját. Leginkább mégis a könyveseket bántják. Am a tisztogatás mindig átmeneti hatású, mivel életellenes. Feltételezésem szerint a belváros túlcentralizált állapota a gépjárműforgalom kitiltásával azonnal megszűnne. Szelepén elillanna az irreálisan magas ingatlanár, kifelé lódulna az »ertekes hely« négyzetmétersávja. Nem az intézményeknek kellene kifelé csápolni, mint Demszkyék tervében, hanem a kitiltott gépjárműforgalomnak lehetnének benyúló csápjai, a nagy parkolókig a széles sugárutak mentén, esetleg csak bizonyos napszakokra korlátozva. (...) Nem is a Nagykörút lehetne a gépjárművek mozgását korlátozó terület határa, inkább a Dráva utca-Aréna út-Dózsa György út—Fiumei út-Orczy út vonala. Idáig tart ugyanis az az egyedülálló eklektikus belvárosi beépítés, amely szinre csodaként (...) maradt fenn. E zóna útterületeit nem gépkocsikra, hanem szekerekre, hordárkordékra, kézikocsikra, biciklikre és konflisokra tervezték, így lehetne használni ma is. A leghosszabb távolság négy kilométer itt, jó félóra gyalog. Európa nagy belvárosaiban ez a visszarendeződés most zajlik vagy már megtörtént. Újra lehet a járdán nemcsak közlekedni, de beszélgetni is, az úttesten ólommentesen, kocsiról élelmiszert vásárolni, a tereken heti piacot, (kör)menetet rendezni vagy alkalmilag összecsődülni. Sok helyen a reggeli terménypiacot délutánra virágstandok, estére vacsorázó vendéglők teraszai váltják, performerek, festők és színházasok jelennek meg újra [tudniillik az autók helyén - Sz. Gy,]. Nem egyszerűen parkok kellenek helyettük, hanem a növényekkel együtt a burkolatokkal, közművekkel, utcabútorokkal, szobrokkal és okos engedélyekkel felöltöztetett, differenciált lehetőségek kialakítása szükséges. Ez tervként közhely lehet, de megvalósulva ezt nevezik a közterületek revitalizációjának." Elméletben nincs másképp ez azóta sem, és újra hivatkozom például Barcelona húszéves kifutású, ilyen jellegű köztéri projektjére. Újra idézem a régi leckét, hogyMiró „valahogyana Güell-parkkerámiaszobrainak formai szabadosságával és színességével tudott ma folytonosságot felmutatni a századforduló felé. Budapest értékei is ehhez a korszakhoz kötődnek, ezt lenne okos és szép folytatni. Amint a barcelonai kísérlet igazolta a kontraszt létjogosultságát is. A kortárs magyar képzőművészet két nagy pólusa képes mind a hasonló, mind az ellenpontozó nagy művek, városépítészeti léptékű