Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

plasztikák megalkotására. Ennek tradíciói is fellelhetőek képzőműves/etünkben. Schaar Erzsébetet vagy Samu Gézát említhetném. Tehát építészeti léptékű installációkra gondolok, ám a kiállítások provizórikus lehetőségeihez illeszkedő segédanyagok helyett tartós-nemes matériákból, hogy az eredmény a várossal együtt élő-patinázódó, jobb szó híján: köztéri plasztika-építészet legyen. Az építészet csúcsteljesítményeit koronázó vagy a városépítészeti csorbákat köszörülő alkotás, és egyszerre vidám elem a városépítészeti ráció tenyerében. Az alkotás játékosságát és a teljesítmény ünnepét hirdethetné ez a program." Kéretlen szépségtapasz De nálunk ehelyett, újabban a kortárs street-art bűvöletében, évről évre elszórunk a köztéri pénzekből, például műanyagtehenekre. A franchise-projekr globális pszeudó-művészeti jelenség, egy szubkultúra ráerőltetése a többségre. Ilyenek a mega-decibeles, traileres Love-Parade-ok is. A „tömegkultúra" eufemisztikus, de ide nem illő kifejezés, hiszen a kulturálatlanság nem kultúra, áepatmnetárcenses. Fesztiválokon, egyetemi campuson helyénvaló (lehet), de nem a köz terén, sem ünnep, sem köznap. A „műveket" vandál módon rendre szét is veri a nép. A verekedést az egyik alkotó a minap be is építette street-art művébe. A köztéri bokszzsák aktív „műélvezete" tömegverekedésbe csapott. A rendőrségnek le kellett szereltetnie (Blaha Lujza tér, 2006). Máskor össznépi párnacsatát hirdettek a Nyugatinál (2005). Mindkettő még a tévé 2006-os ostroma előtt esett. Hogy milyen egy városi tér? Nézzünk meg egy velencei campót. Olyan. A motorizáció előtt mindenütt ilyen volt. Spontán él, nem valami marketing kampánya éleszti. Népének van erre habitusa, ideje és kommunikáló kultúrája. Nem rohan, hogy szinten maradjon újabb és újabb megszorítások közepette. Spórolásból sem keveredhet a tömegközlekedés áramló tere egy campo-szerű, lassú városi köztérrel. Átpolitizált fejlesztések Egyedi eset, általános tanulsággal: „Amikora Nyugati pályaudvar csarnokának rekonstrukciója tizenöt-húsz éve felmerült, oda egy nagy kultúrközpontot javasolt a kultúrlobby, méltót az egyedülálló adottságú, szépségű Eiffel-konstrukcióhoz. (...) Párizsban és másutt gyönyörű múzeumok települtek a patinás vasúti épületekbe. Nálunk a Nemzeti Múzeum, a Nemze-