Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

olyan fővárosfejlesztő kutatóintézet, amely nem profitorientált vállalkozás. Van erre működő példa sokfelé, így a szomszéd Bécsben is. Ismét idézném az 1992-es írást, de immár százötven éve, hogy „Reitter Ferencnek volt egy terve, miszerint a Körút helyén ívelő patakot hajózható csatornává duzzasztva, vízi úton kell kiszolgálni a várost. (Velencét a vízi közlekedési rendszer megmentette, mint sebesség nélküli — Virilio — várost). Mégis, nálunk a villamosos és közúti változat valósult meg, ráadásul terek nélkül. Pedig terek híján a város megszűnik kommuna lenni. Ha ez a lét leszorul a föld alá, az aluljárókba, baljós folyamat kezdődik. Róma birodalmának végzete is a kazamatákban indult, Brezsnyevtől Andropovig is leplombálták a csatornafedőlapokat a november 7-ei ünnep előestéjén. E folyamatok mögött szervezetek voltak vagy sejlettek. Mi van a mostani föld alá szorítás hátterében? Virilit) a technokrácia logisztikai összefonódását jelöli meg a totális háborúval való fenyegetettség előidézőjeként. Ezért nyitnak aluljárókat és belőlük metróalagutakat a logisztika hatalmába került városvezetők, óvóhelyek gyanánt. Erre budapesti példát is mutatnék: a nagy kereszteződések vették át a terek szerepét, s amikor már gyalogosan fent nemhogy időzni, de átkelni sem lehetett, aluljárók épültek. Nem többszintes, süllyesztett csomópontok és felettük gyalogos terek, hanem a legolcsóbb, tíz évre megoldást kínáló változat." Hosszú távon látni kellett volna - hiszen a Nyugat utolérése volt a politika célja -, hogy az ezzel együtt megnövekedő gépkocsiforgalomhoz többszintes csomópontok kellenének... És egy kétmillió körüli városban metró is, de nem kizárólag mélyépítésű. Ma, a kétpólusú világ végeztével is szinte egyetlen fővárosi közlekedési nagyprojektként épül a 4-es Metró. Pedig hosszan elemeztem 1992-ben és előtte-azóta sokan -, hogy az adott relációban hosszan paralel fut a Déli-vasút. Hogy lehetne használni városi közlekedésként a körvasutat is... Nem épült semmi a vasúti nyomvonalak felhasználásával, és nem épült meg a reptéri expressz sem. Viszont - talán a „hasznost" a kellemessel elfedendő - a városi kultúra helyszínéül, építészeti és képzőművészeti elemek bevetésével, újabban a (tervezett) metrőkijárókat célozta meg a főváros. Csakhogy e kijáratok nem városi terek, ismét a régi szöveget idézem: „a lökésszerűen érkező tömeges az alkalmi árusok ütközése olyan zsúfoltságot eredményez, amely láthatóan kriminalisztikai lombikká változtatta a Demszky-program által »legizgalmasabb« tereknek nevezett alsó világot. Krúdy » boldogult úrfikorában« másként voltak izgalmasak a városi terek és lokálok, amelyeket a »Hét Bagoly«-ban vagy az » Utolsó szivar az Arabs Szürkeben«, Molnár pedig a » Pál utcai fiúk«-ban megörökített. Más volt még Granasztói Pál vagy Thurzó Gábor újabb Pestje is. Legfeljebb úgy le-