Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - BUZA PÉTER: A jó király és a szemétdombok

Kicsiny tüzek körül ülnek kisebb csoportokban nem feltétlenül érdemeik okán kitüntetett hölgyek és urak - felülről nézve békésen piroslik az egész város. Olykor aztán, többnyire bánjuk s megszenvedjük, fel-felcsapnak a lángok, ám melegükből nem juthat mindenkinek-sőt, biztosan nem jut! -, s meleg otthon sem, nem kell magyarázni, miért. Jobb sorsra is érdemesek, ideáikhoz, közösségükhöz hűek, a dolgok jobbítására hajlóak is vannak köztük, de határhelyzetben mindig nyilvánvalóvá válik, az érdekek hálójának közepén a nagypolitika pókja ül. S vannak olyan pókok bizony, amelyek (akik?) saját fajuk nőstényeit (hímjeit) is felfalják, ha a szükség vagy a rezgésszám úgy parancsolja. Azt kérdezi a szerkesztő az első kérdésében: Miképp ítéli meg Ön Budapest fej léklését az 1989-es politikai fordulat óta? Nos úgy, hogy a politika fordulata még annál is durvábban átpolitizálta közös dolgaink elrendezésének sorsát s a közigazgatás működését - ami pedig az önkormányzati együttműködésnek és hatékonyságnak is alfája és ómegája, ha rendezett viszonyokban gondolkozunk, s mi másban gondolkozhatna a polgár? -, mint amilyen durván és határozottan intézte azt az állampárti politika. Abban a világban ráadásul csak egyetlen tényezőt kellett - s a késő szocializmusban a nem a rendszer működésének lényegét érintő kérdésekben lehetett is - meggyőzni arról, amiről a hatalmat a magunk, a város érdekében meg kellett győzni (ráadásul egyre rosszabb lelkiismeretük nyomása alatt működve szaporázták is a gesztusokat). Most pedig esete válogatja a partnert, s elég erős a pozíciója, hogy kedvére s tetszése szerint mondjon igent vagy nemet, s cselekedjen tetszése szerint. Ez a budapesti társadalom legújabb kori „fejlődésének" kulcseleme. Mindent meghatároz, maga alá gyűr e kétségtelenül szegény és a szocialista erkölcsön szocializálódott országban és (fő)városban, melynek így nyilvánvalóbban kevesebb jut, mint ha gazdag lenne Magyarhon meg az első számú települése, mert osztozni kell a javakon, esélyeken, jövőn. Nem éppen szívderítő következtetés, belátom. Azért ilyen, mert beláttam. Beláttam, hogy ilyenre sikerült a rendszerváltás Budapesten. Sokkoló a konklúzió. Ha a politika - az egyetlen cselekvésre képes erő a fővárosban, amely egymással szembefeszülő szándékokat és akaratokat testesít meg testületileg-nem képes kidolgozni és használni az együttműködés, az együttgondolkodás, és -cselekvés szentháromságának szerszámait, ellehetünk továbbra is úgy, ahogy most, évtizedekig akár. Tényleges jogainkban és lehetőségeinkben visszaszegényedve talán harminc-negyven évet a történelemben. Dc váltani (ha nem is rendszert) nincs erőnk. Nincs szérum a továbbra se diagnosztizált bajainkra: a civil társadalom gyenge, nem partnere a tényleges hatalomnak, mert kevés a pol-