Summázat és jövő. Kérdések és válaszok Budapest közelmúltjáról, jelenéről és jövőjéről - Budapesti Negyed 56. (2007. nyár)

VÁLASZOK - SZEGŐ GYÖRGY: 1993-2193, Budapest kétszáz év múlva?

ban, szabályozott módon lephessenek a szigorral kialakított gyalogos negyed területére. A védőzóna ne egy másik szomszéd terület (például kizárólag a zsidónegyed és az Andrássy út) védelmét jelentse, ne azt eredményezze, hogy a belvárost érintő megoldatlan átmenő forgalom egérutasait és a kiszoruló parkolókat idetereli. Ehhez - párhuzamosan - óriási infrastrukturális beruházásokra lenne szükség. Tizenöt év után is idéznem kell: „Párizsban, hozzáteszem: alagutakkal (is) vezetik a Szajna-parti utat, így annak romantikája megmenekült. Bécsben pedig a Duna-csatornát csupán bicikliúttal háborgatott parkká fejlesztették, így a belvárosban kiépített kerékpársávokra való bejutással alakult ki az a hosszirányú gyors és gyűrűs-sugaras lassúbb közlekedés közötti kapcsolat, amelyet nálunk is létre kellene hozni. Ehhez a mi alsó rakpartjaink egy-egy forgalmi sávja kevés. Ráadásul nálunk nincsenek ezekhez kapcsolódó, nagy befogadóképességű parkolók, sem földalatti utak, sem Duna-alagút, sem biciklisávok hálózata. Pedig a pesti Duna-szakasz nagyobb szélessége lehetővé tenné akár részben a víz fölé vagy a meder szűkítésével járó építkezést, sőt nemrégiben fölmerült egy hajós parkolóház-megoldás is"-fantáziáltam akkor - „legalább a parkolóházak megépüléséig?" S felvetettem, egyáltalán kell-e sok szárazföldi parkoló a Belvárosban, ha az a gyalogosoké lesz? Az elmúlt tizenöt évben a fentiekből nem lett semmi, se rakparti út, se parti sétány, se dunai infrastruktúra, se gyalogoshidak. S persze sehol sincs az a Duna alatti közúti alagút sem, melynek terve a Kossuth-híd lezárása óta él. Kivételek az. egyáltalán nem közhasznú belvárosi mélygarázsok... Tőke nélkül építhető-e főváros? A „Capital" - szó jelent tőkét is, fővárost is. Hogy is mondta szappanopera-író hollywoodi bölcs ismerősöm? „Tőke nélkül nem lehet kapitalizmust építeni". Hozzáteszem: fővárost sem, nemhogy azt a világvárost, amit a kampányszlogen ígért. Talán utóbbi helyett okosabb is lenne a megszerezhető - feltehetően szerényebb - tőkéhez olyan hosszú távú városkoncepciót kialakítani - és azt végig is vinni -, amely nem a látványos patyomkin-eredményekre, inkább a mindennapi élet józan és apró komfortjának szolgálatára törekedne. Igazi köztér-teremtésre, az életminőséget veszélyeztető magatartásformák kiszorítására és nem sztárépítészek trójai falovával belopott felhőkarcolókra van szükség. Ehhez az Északon bevált „szelíd szisztéma" nálunk más - kevéssé a mostoha időjárást orvosló -, inkább humán karakterű paraméterekre építő gyakorlatához elkelne egy