Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

CSORBA LÁSZLÓ: Híd, város, ország

Az 1830-as évek elején Széchenyi lakása a Diana-fürdő épületében - a tisztálkodni vágyó pesti polgárok Pfeffer Ignác vezette higiéniai műintézetében - volt, melynek helyére a századfordulón a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank palotája - a mai Belügyminisztérium - épült a Roosevelt-téren. A Duna-parton akkoriban még nemigen andaloghatott fel s alá a város aranyifjúsága. Egy „régi gavallér", Podmaniczky Frigyes báró - a rossz emlékű politikus és jó emlékű városatya - meséli, hogy egy alkalommal „gróf Széchenyi István két angol lova hintóstól a Diana-fürdő udvarából, mely ház első emeletén a gróf lakott, a kocsis távollétében kirohant a kapun át a Duna folyamnak s annak alacsony falazatán le, a folyam közelében felhalmozódott szemétben oly lágy ágyra talált, hogy a piszoknál egyéb kárt sem a lovak, sem a hintó nem vallott." A gróf persze erősen bosszankodott a rakpart állapotán - ám miközben főképp a Kaszinó, a Tudós Társaság, az Állattenyésztő Társaság, vagy épp a magyar játékszín ügyeivel foglalkozott, gyakran álldogálhatott az ablaknál, s a szemközti Várheg)' panorámájában gyönyörködve azon is eltöprenghetett, miképp hozza a túlpartot közelebb. Közelebb... a két várost egymáshoz közelebb! A „hogyan?" persze régen megvolt már. 1820 szilveszterén egy hetet vesztegelt barátja, Brudern József gróf pesti házában, mert a zajló Dunán lehetetlen volt az átjutás. „Ma azt mondtam Brudernnak - jegyezte akkor a naplójába -, hogy egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest közt híd épül, s hogy ezért, jóllehet Pesten lakni alkalmasint sohasem fogok [!], egyetlen krajcár kamatot vagy akár visszafizetést sem fogok követelni. Az a gondolat, hogy hazámnak fontos szolgálatot tettem, majd bőségesen kárpótol." Ebben az időben hajóhíd - a két partot átérő bárkasorra szegezett padlóval - az ikervárosokon kívül még Komáromnál és Újvidéknél szelte át a Dunát, míg Pozsonynál és Esztergomnál ún. repülőhíd - kifeszített drótkötélen futó tutajkomp - szolgálta ki az átkelőforgalmat. 1786-ban, 1820-ban, 1828-ban is születtek már elképzelések egy állandó hídról, de pusztán a közlekedés könnyítésének vágya nem adott elegendő energiát megvalósítástikhoz. Az „állandó híd" javaslata szerepelt azokban a munkálatokban is, amelyeket eredetileg az 1790/91. évi országgyűlésből kiküldött bizottságok kezdtek el kidolgozni a hazai reformteendőkről, és amelyek felülvizsgálatára éppen ekkoriban, az 1830-as évek elején került sor. De csak aki olyan szemmel nézett, olyan aggyal gondolt rá, hogy a híd: szimbólum, egy ifjú nemzet felnőtté válásának, egy elmaradott ország felvirágzásának jelképe - az tudta e rendkívüli feladat rendkívüli nehézségeit egyetlen akcióprogramba foglalni és nekilátni legyőzésüknek.