Görögök Budapesten - Budapesti Negyed 54. (2006. tél)

CSORBA LÁSZLÓ: Híd, város, ország

A megvalósítás alapkoncepciója ugyanaz az elképzelés, amelyen Széchenyi minden gyakoriari alkotása nyugodott. „Nemzetiség", „közértelmesség" s ezek legfőbb eszköze, a „koncentráció" - programadó nagy műve, a Hitel mélyebb hátterének ezek a kulcsfogalmai - mintegy ceterum eenseokéní jelennek meg ekkoriban megfogalmazott munkái, így elsősorban a Világ lapjain. „Példák által magyarosítni, mesterséges intézetek segítségével egyesíteni, ez volt vezér szándékunk s foglalatosságunk - fejtegeti -, mivel híd, út, vízcsatorna stb. soha sem fog embert alkotni; de a kifejlett s egyesített emberi lélek nem csak ily parányiságokat, hanem sokkal nagyobbakar is teremt." A főképp a társasági „koncentrációt" szolgáló Kaszinó és a lóverseny, illetve a nemzeti kultúra és nyelv ápolására hivatott Akadémia és Nemzeti Színház folytatásaként olyan összetett vállalkozásokba fogott, amelyeknél sajátos komplexitásban olvad össze nemzeti szimbólum és anyagi haszon, bel- és külpolitikai orientálás és a civil társadalom fejlesztése. Ilyen a Vaskapu szabályozása (a balkáni kapunyitással keletebbre hozni a birodalom súlypontját!), ilyen lesz majd a Tiszaszabályozás (egy „második honfoglalás" a hatalmas kiterjedésű vízmentesített területeken) - és ilyen az állandó híd felépítése is, melynek révén megteremthető a magyar gazdasági és politikai főváros. Azért is kell minden polgár személy- és vagyonbiztonságát biztosítani - fejtegette ismét a Világ oldalain -, mert többek között ennek tévén indulhat meg azoknak az anyagi alapoknak a felhalmozása, amelyek az ilyen komplex alkotások létrehozásához szükségesek. 1832 februárjában azután gazdag mágnások és tőkeerős pesti polgárok Hídegyesületet alapítottak. Intézkedtek, hogy az „egész hydrotechnikai munka egy folyamrajzban [...] írassék kőre", majd József nádor és Pest vármegye támogatását elnyerve, vállalkozásuk felkarolásáért az országgyűléshez fordultak, „legnagyobb hihetőséggel" állítva, „hogy egy álló hídnak Pest és Buda közti physikai létesítése előttök többé nincs a lehetetlen sorában". Széchenyi az egyesület elnökéül egy Bécsben igen jól hangzó nevű férfiút, a bajor indigéna Stainlein Saalmenstein Eduárd bárót kérte fel, aki ugyanez év decemberétől már csinos, fényezett fadobozban, kék tafota selyemre ragasztva, kis fahengerre göngyölítve őrizhette a nagyreményű vállalkozás jóváhagyott alakulási levelét. Az egyesület tagjai persze nyilván különböző mértékben értették Széchenyi lelkesült magyarázatát, illetve értettek egyet gondolataival. De azt mindnyájan tudták, hogy a híd kezdettől több mint egyszerű közlekedési műtárgy - ám nem csupán a hazafias szimbólumok nyelvében a verbum régens. A gróf egyelőre két döntő mozzanatot hangsúlyozott magyarázataiban. Egyfelől sürgetően neki kell látni az ikervárosok partjainál a Duna-szabályozás ügyének, mivel