Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK - SZTÁRAY IRMA: Erzsébet királyné kíséretében

Mayer, a fogadós neje és egy az hotelben tartózkodó angol ápolónő voltunk jelen. Dr. Golaynak megmutattam a sebet, ki azonban sondájával már nem hirt belehatolni, mert a fűző eltávolítása után a sebszáj eredeti helyétől elcsúszott. „Nincs semmi remény" - szólt kis vártatva az orvos. - Én ezt úgy is tudtam, de mikor most rövid ridegséggel kimondani hallottam, dermesztő hideg járt át és fogvacogva, gépiesen mondtam utána „Semmi remény!" Ks mégis kérve-kértem az orvosokat, kisértsék meg az élesztőst. Hasztalan volt minden. Még élt, de már alig lélegzett. Most jött a pap és megadta neki a generalis absoluciót. Volt-e akkor még benne élet? Vag)' azon töményben szárnyalt föl az Ő fenséges lelke, hogy nem várván meg a feloldozást, a menny küszöbén részesül majd a Mindenek Urának áldásában. Két óra negyven perckor mondta ki az orvos a rettenetes szót. A legszebb, legnemesebb, legtöbbet szenvedett lélek hagyta el a földet s elröppentét csak egy komor szóval jelzik: Meghalt. En azt éreztem, hogy most egy, a végtelenbe elhallatszó keserves panasznak kellene betölteni a léget és sírnának a jók, úgy mint az én lelkem sír és jajgat az én áldott Királyném után. Megváltó Jézusom légy mellettem 32 e nehéz órában!' 32 Sztáray Irma: Erzsébet királyné kíséretében. Bp., Szent-lstván-Társulat, 1909. 239-250. old.