Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK - SZTÁRAY IRMA: Erzsébet királyné kíséretében

között. A lakáj és mások rohanva jöttek a vízzel. Mikor meglocsoltam arcát és halántékát, szemhéjai fölnyíltak és én mögöttük ott láttam a halált. Sokszor láttam és fölismertem a megüvegesedő szemekben. Ez a szörnyű súly, mely mintha a föld alá akarna nyomni, az ő súlya; ez a hidegség, mely a szivemet megdermeszti, az ő hidegsége. Szívszélütésre gondoltam. Ekkot egy úr figyelmeztetett, hogy a gép közelében vagyunkjobb volna a hölgyet a fedélzetre vinni, hol talán magához tét. Két úr segítségével fölvittük tehát a fedélzetté és végigfektettük egy padon. - Orvost, orvost, nincs orvos a hajón? - kiáltottam a körülöttünk állók felé, mire egy úr lépett hozzám és fölajánlá a felesége segítségét, ki félig-meddig orvos és ért a betegkezeléséhez. Madame Datdelle vizet, eau de colognet hozatott és azonnal hozzálátott a Kitályné élesztőséhez. O rendelkezett. En fölvágtam a füzőzsinótjait, mialatt egy irgalmas nővér homlokát dörzsölte eau de cologne-al. Közben a hajó megindult; de ingása dacára észrevettem, hogy a Kitályné emelkedni igyekszik, hogy fűzőjét kihúzhassam alóla. Most étherbe mártott cukorkát tettem a fogai közé s a remény egy sugara csillant föl bennem, mikor meghallottam, hogy egyet-kettőt harap rajta. A mozgásban lévő hajón hűvös szellő járt, hozzájárulván, hogy az iszonyú kétségek közt folyt élesztős eredménnyel járjon. A Királyné lassan felnyitotta szemeit és pár pillanatig úgy feküdt ott, szerte révedező tekintettel, mint aki tájékozást keres aziránt, hogy hol van és mi történik vele. Azután lassan emelkedett és felült. Eközben ketten segítettük és O az idegen hölgy felé fordulva, hallhatóan mondta: „Merei." A lélek, mely ott áll a mesgyén, hol az üdvösség országa határos a kárhozatéval és várja, melyik nyílik meg neki, az érezhet olyat, mint én e pillanatban. Egy biztató sugata hullt reám felülről a világosságnak, de lelkem már érzi a sötét hullámok hideg szelét, sejti, hogy mikor jön a tengetéjszaka. A Kitályné, bár megült a maga erejéből, nagyon töttnek látszott. Szemei fátyolozottak voltak és ingatagon tétovázva hordozták szomorú tekintetét. A hajó közönsége, mely eddig körülöttünk csopottosult, hátra húzódott s csak négyen maradtunk a Királyné körül: Madame Dardelle, az apáca, én és hű lakáj Zeilert, kinek magyarul adhattam utasításaimat. A Kitályné előtt térdelve, feszülten figyeltem arcára és fölfohászkodtam kegyelemért az éghez. Tekintete az eget kereste, majd a Dent du Midin akadt meg s lassan lecsúszva, megpihent rajtam, hogy mindörökre bevésődjék a lelkembe.