Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VISSZAEMLÉKEZÉSEK - SZTÁRAY IRMA: Erzsébet királyné kíséretében

„Hát most mi történt velem?" - Ezek voltak utolsó szavai; ekkor eszméletlenül lehanyatlott. Tudtam, hogy haldoklik. - Levágtam Mária-congregáció érmemet nyakamról s a szive fülé tettem és kéttem a Szent Szüzet, hogy készítse el lelkét a nagy útra. - Consolatrix affictorum! Eközben Madame Dardelle étherrel élesztette. A Királynén egy kis fekete selyem figaró volt, melyet, hogy ezzel is könnyítsünk rajta, a mellén szét akartam nyitni. Mikor ennek összetartó szalagjait szétszakítottam, alatta a batiszt ingen a szív közelében egy ezüst forint nagyságú barna foltot vettem észté. Mi ez?! - Egy pillanat múlva világosan állt előttem a megdetmesztő valóság. Az inget félrehúzva a szív táján egy kis háromszögletű sebet fedeztem föl, melyhez egy csepp aludt vér tapadt. Luccheni agyonszúrta a Királynét. És ott állva az iszonyú valóság előtt, fölemeltem a lelkemet a mi Urunk Jézus Krisztushoz, ettünk halálra kinzatott Megváltónkhoz és nem kéttem tőle mást csak azt, hogy elbírhassam keresztemet. Cselekedni kellett. Odakérettem a hajó kapitányát. - Uram - szóltam hozzá - hajóján Etzsébet osztrák császárné, Magyarország királynéja halálos sebben fekszik, nem szabad Öt orvosi és lelki segítség nélkül meghalni hagyni; kérem forduljon azonnal vissza. - A kapitány szó nélkül engedelmeskedett és Genfnek vette irányt. Most két sürgönyt írtam, Berzeviczynek és Kromárnak. Ezeket Dardelle úr vette át, hogy partot érve, azonnal feladja. A Királyné haldokolt. Odatérdeltem a pad elé, melyen feküdt és imádkoztam. „Vége, vége", hallottam minden oldalról. Beérkeztünk a kikötőbe; a Kitálynét rögtönzött hordágyra helyeztük, melyet hat ember emelt. Mielőtt megindultunk, leterítettem nagy fekete köpenyével. Szelíden agonizált a küzdelem minden jele nélkül, de e pillanatban békétlenül fordította oldalt a fejét. Megindultunk. Fejénél egyik oldalon haladtam én, a másikon egy úr, ki a Királyné fehér ernyőjét vitte, kifeszítve feje fölött. Utánunk és körülöttünk fölizgatott embertömeg, mely a hajót visszatérni látta, szerencsétlenséget sejtett és összeszaladt. Szívfacsarón szomorú volt ez a bevonulás, oda, honnét alig egy órája vidáman indult útnak a Királyné. Szobájába érve lefektettük az ágyra. Dr. Golay már helyben volt, kevés időre reá jött a másik orvos. Kivülök én, Madame 30 Titkos tanácsos. 31 A királyné titkára.