Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

VERSEK - DOLINAY GYULA: Erzsébet királyné emlékezete

DOLINAY GYULA Erzsébet királyné emlékezete Amikor gyász borult szép Magyarországra, Véres harcok után nyögtünk rabigába': Akkor szállt felénk a vigasztaló angyal, Ismét reménykedett és bízott a magyar. Első Ferenc József élettárst választott, Eg)' bajor herczegnőt, dicsőt és magasztost. Elhozta hozzánk a leigázott honba, Legyen ezután boldog, szetetettel mondta. De a szép királyné arczát bánat fedi, Hogy szenved a magvat, nem birja feledni. Esdekelve kéri urát, a nagy királyt, Tőle a magyarnak szabadságot kívánt. Boldog soh'se lenne elnyomott országban, Bú s bánat gyötörné a bánat honában, Süssön hát ki a nap a magyarok felett, Eleget bűnhődött már e nemes nemzet. A király megérté hitvese beszédét, Szabaddá tette hát ismét magyar népét. Budavárban fény nyel királyt koronáznak, Országra és trónra boldog napok várnak. Erzsébet királynét szetetet övezi, Minden magyar ember örömét keresi, Egy szép, nagy országból tör fel az imádság, Hog)' a magas egek minden jóval áldják. Király oldalánál ott áll védangyalunk, Országos bajokkal hozzá fordulhatunk.