Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)
IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: Adieu ! Adieu !
Adieu! Adieu! Egy kép az udvari életből A „magyar hercegnő" Mária Valéria beteg volt, a picike szép arcon rút himlők mutatkoztak, a királyi gyermek önkívületben feküdt forró lázban, selyem mennyezetes ágyacskájában. A Burg folyosóin másképp hangzottak az udvaroncok léptei, s arcuk bizonyos aggodalmat fejezett ki. - Ezek az emberek mindent képesek kifejezni. Benn a beteg szobájában gondos udvarhölgyek, ápolónők lestek minden mozdulatát, s orvosok figyelték meg minden lélegzetvételét, a pirinkó kacsók minden percben más-más pápaszemes úr markába vándoroltak, aki onnan megállapítsa a diagnózist, az ütér verését. A kis homloktól a gyöngyöző forróságot szelíd szemű asszonyok puha keze törülgette le... De a beteg kínosan nyögött: egyik sem volt az anyai kéz. Az a bűvös kéz, amelyikben minden benne van: meleg, amikor fázunk, hűs, mint a harmat, ha forró lázban szenvedünk, enyhítő, mint a balzsam, ha a nyitott sebet érinti, az a kéz, amely nem fáj soha, melynek érintése mindég üdv. A királyné nem volt a beteg mellett. Eleinte még a himlő ki nem fejlődött, még csak a láz volt meg, Erzsébet semmit sem akart arról tudni, hogy ő a kitályné: csupán anya volt. 'Több mint a királyné. Maga akart virrasztani kedves betegje ágyánál, maga akarta neki beadni a gyógyszereket, melyeket aranytárcán tartott ott aranyos ruhába öltözött szolga. Mit ért mindaz a medicina az aranytálcán is csak medicina! Maga akart ott virrasztani az anya, de környezete nem engedte; rábeszélték, hogy kímélje egészségét, mert ő királyné is: a királyné több mint az anya. És mert királyné, csak néha-néha ment át a beteghez, hanem annál gyakrabban tettek neki jelentést a hetcegnő hogylétéről. A jelentések mindig aggályosabbak lettek. A kis hercegnő arca egy reggel csak olyan lett, mint a vörös posztó. S ez a vörös arcocska besötétíti az egész Butgot, még őfelsége a király is felhős homlokkal intézte reggeltől estig az államügyeket. A folyosókon baljóslatúan suttogták az udvaroncok, palotahölgyek:
