Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

IRODALMI EMLÉKEZÉSEK - MIKSZÁTH KÁLMÁN: Adieu ! Adieu !

A II. Erzsébet-szoborpályázatra benyújtott pályaterve Zala-Bálint és Jámbor művészeknek Vasárnapi Újság, 1903. június 21. „ Beszélhetnek a szobámból a szobornak. " „A szegény kis bercegnő himlőben van." Az anya, a királynő kétségbeesett, mikor hallotta: éppen az öltözőasztalnál, a toalett között találta a szomotú orvosi jelentés. Oda akart rohanni a beteg szobájába, de egyszerre csak megállott, a felséges úrnő lábai földbe gyökereztek: eszébe jutott neki, hogy ő szép asszony. Es, oh, ez több az anyánál, több a kitálynőnél is! Egy szép asszony hogyan menjen be egy himlős beteghez! Megrezzent, megreszketett és szomorú arccal visszafordult. Tegnap talán még így sóhajtott: „egy szegény királyné még anya sem lehet..." Ma mát így sóhajtott: „egy szegény szép asszony királyné sem lehet..." Benn, a termeiben a velencei tükrök, mint hattyúnyakát, karcsú derekát, szép halovány arcát mutogatták, egyre csak integettek feléje: „szép vagy, szép vagy Magyarország királynője!" De az anyának úgy fájt most ez a szépség, és mégsem volt ereje kockára tenni azt. Mit mondanának másnap az aranyos velencei tükrök? Oh, ezek a kegyetlen velencei tükrök, akik igazabbak az udvaroncoknál, akik nem hazudnak sohasem, akikre nem lehet ráparancsolni!