Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)
MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - SZARVAS GÁBORNÉ Erzsébet királynéról
királyi család igen komoly napokat élt s a kitályné gyermekeivel a legbiztosabb belvre: Magyarországra vonult vissza, akadtak kicsi lelkek, a kik féltették O felségét a netalán bosszúálló magyaroktól. De ő méltatlankodva utasította vissza a gyanúsítást e szavakkal: „Az a nemzet, mely Mária Terézia mellé állt, mikor az egész világ elhagyta, ma sem felejtette el a Moriamur fenkölt jelszavát. Megyek hű magyarjaim közé." Sértést követnék el a magyar nemzet ellen, ha bizonyítani akarnám, hogy nem csalódott. Mindenütt rajongó szeretet környezte s távozásakor e szép szavakkal búcsúzott: „Ha a megpróbáltatás arra való, hogy megismertesse velünk alattvalóin szivét, úgy mély bánatomban is boldog vagyok, hogy ennyire megismertem." Nem tudom, mit bámuljak inkább, az önállóságot-e, a melylyel különböző tekintetekből korlátolt helyzetében viszonyaink helyes megértésére jutott; a bátotságot, a melylyel a fölfedezett igazságnak utat tört; vagy türelmét-e, a melylyel nemzetünkbe vetett hitét a király szivébe plántálta át? [...] Eletének legszebb napjául azt vallotta, midőn a magyar szent koronával érintették. Áldotta a Gondviselést, mely szívének ezt a forró vágyát teljesítette. Saját ujjaival kijavítja Szent István palástját, nemzeti szalagot hímez a honvédek zászlajára; koronázási ajándékát a honvédek árváinak adja; a koronázás alkalmával rendezett ünnepségeken tüntetőleg társalog azokkal, a kik a 48-as eseményekben szerepeltek. Midőn a koronázás után elhagyta Budapestet, így szól: „Örömmel várom az időt, mikor újra hazajöhetek." Egy másik alkalommal így nyilatkozik: „Budán örökké szabadnak érzi magát az embet." Ischlben Szent István napján misét mondat, 59 a melyen Magyarországért imádkozik. Örül, hogy Gödöllőre jöhet, a hová a bécsi császári magányból már annyi sóhajt küldött. Valéri főherczegnő neki kedves magyar leánya. Örömmel veszi a hírt, hogy fia, a trón örököse, szépen halad a magyar nyelvben. Írországból hirtelen vissztér, 60 a nép hite szerint azétt, mert Szeged pusztulása miatt nem volt maradása. Környezetében valaki először életében meglátja a hármas magyar színt s kérdi, milyen zászló ez? S királynénk ezt feleli: „Hogyan, Ön nem ismeri a mi zászlónkat?" Vilmos császárnak megköszöni, hogy oly gyönyörű és szívhez szóló felköszöntőben emlékezett meg az ő szeretett magyar nemzetéről. A várpalota kibővítése tégi óhajtása, hogy a dinasztiának Budán oly otthona legyen, mely élő kifejezése a kölcsönös szetetetnek a nemzet és dinasztia között. Velünk érez dalainkban. Tiszteli nagyjainkat: meglátogatja Eötvös József özvegyét, s óhajtja azt a szobát látni, a bol e nagy szellem dolgozott. A haza bölcsét meghívja ebédre, s mint a magyar házaknál szokás, ebéd után kérdezi a ven59 1869-ben. go 1879-ben.