Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)
MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - SZARVAS GÁBORNÉ Erzsébet királynéról
déget, nem óhajtja-e a fiát látni? „Jól tette le a vizsgálatot! Nagyon jól tudja a magyar történelmet. Szeretném, ha egy-két kérdést intézne hozzá!" kifejezi részvétét Arany János elhunytán és Andrássy Gyula grófiján a leghűbb barátját gyászolja. S ki tudna határt szabni a naiv néplélek legendaszövésének, mely nem ismer gyűlöletet s álmában Kossuth sírján is látja a királyné pálmaágát. Ezredévi ünnepünkre, bár testi-lelki kínok gyötrik, eljön, mert tudja, hogy örömünk nem lenne teljes, ha ő távol maradna s kiállításunkon minden iránt érdeklődik, a 48-as ereklyék iránt is. S e szetetet kitartó volt, megingadhatatlan, bár felséges asszonyunk irántunk táplált érzelmeiben is tapasztalhatta, hogy szeretni nem csakgyönyötűség, de szenvedés is. Ezer aggodalom közt élt, valahányszor felhő közeledett, hogy elborítsa egünket. Még alkotmányos életünk előtt történt, hogy fényes nevek viselői és főpapok nemzetük érdekében közbe akartak járni a császárnál, de eredménytelenül, bár a felséges hitves könnyezve szólt mellettünk. Az egész ország ismeri Andrássy Gyula grófhoz intézett szavát: „IIaa császár dolgai Magyarországon rosszul folynak, az engem megöl." Mikor Horváth Mihály előadta neki a szabadságharc történetét, a királyné könnyezett. Hazánk bölcsét is megsiratta; s ki tudná megmondani, a múltnak, a jelennek, vagy a jövőnek szólt-e az a könny, melyet Szilágyi Dezső csalt a millenniumi hódolat alkalmával Nagyasszonyuk szemébe. Ertünk hullatott kényeit, nem szabad elfelejtenünk! De nem is felejtjük el! Szeretjük őt, a mennyire csak tud egy hálás nemzet szeretni. [...] Úgy tekintetünk rá, mint Magyarország védelmezőjére, mint a magyar királyné eszmény képére. O volt a mi Nagyasszonyuk. S mikor a csapások csapása érte szegény hazánkat, a külföld bámuló tisztelettel tekintett gyászunkra, s országról-országra járt a bír, hogy Budapest utczáin férfiak és nők sírva adták tovább a rémes hírt: Meghalt a királyné! Abban a megrendítő pillanatban lett világos előttünk, hogy ő volt a mi dicsőségünk, örömünk és oltalmunk. Ő az a szent, kit minden vallásfelekezet megünnepel. 61 ci Szarvas Gáborné: Erzsébet királynéról. (Különlenyomat a „Nemzeti Nőnevelés" 1902. IX. füzetéből.) Bp., Franklin, 1902. 3-12. old.
