Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - MÁRKI SÁNDOR beszéde a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ünnepi közgyűlésén - Részletek (1898. november 19.)

várkert, a mihez hasonlója eg)' királyi palotának sincsen. Mennyire szerette Gödöllőt és Budapestet, még elhunyta után is emlegette a király. Máshová alig is ment. Királyné korában csak egyetlenegyszer (1869-ben) lehetet rábírni, hogy hivatalos körutat tegyen. Ez hazánknak Horvátországgal való kiegyezésekor történt, de Zágrábból négy nap múlva akkor is hazasietett Gödöllőre. A 2549 napból 69-et kivéve, itt és Budapesten töltött; öt hétig üdült egyszer (1887.) Mehádián, ncgyedfélig (1895.) Bártfán; egyszer járt Zágrábban és Fiúméban. Különben sehol sem múlatott Magyarországban, melynek szépségei oly kévéssé érdekelték, hogy a még soha nem látott Erdélyen (1887. ápril. 16. ) éjjeli gyorsvonaton utazott keresztül, a Magas Tátra alatt pedig (1895. jul. 23.) olyankor, mikor az eső miatt nem gyönyörködhetett benne. Balaton-Füredre hova még 1866-ban készült s Kovásznára sohasem jutott el. Kevés tájon fordult meg, a nemzetiségekkel alig találkozott, a népszokásokat legfeljebb Gödöllőn figyelte meg. Pedig szerette mindet. Az ezredéves kiállításban a falu iránt érdeklődött leginkább s már császárné korában tett első kőrútjakor figyelmeztették a falvakat, hogy ha kedveskedni akarnak valamivel, csak népies készítményekkel kedveskedjenek. Udvarképessé tette a csárdást s még szomorúsága napjaiban is húzatta a czigánnyal, mintha igazán sírva vígadna a magyar. „Jó ez a mi lelkes népünk - magyarázgatta Rónay Mária Valériánakis-, de tudni kell vele bánni. Tisztelni kell jogait, nemzeti nyelvét s a nehéz órában ott álland mindig, mint legerősebb védője az uralkodóház szerencséjének". Rudolf, a trónörökös, neveltetése és hajlamai következtében szintén egyre fokozkódó szeretettel csatlakozott a magyarsághoz, az orsz. Kiállításnál „imádott hazájának" nevezte ezt az országot s otthon érezte magát mindenütt. Gizella szívesen járt haza Bajorországból, hogy kissé kibeszélgesse magát magyarul. Magát a királynét a bécsiek már csak „magyar asszony"-nak nevezgették. Ez a magyat asszony hímezte meg az 1868: XLI. t.-ezikk értelmében fölállított honvédség első zászlajára a szalagot. 1883. óta ez a magyar asszony volt leginkább rajta, hogy Budapesten fényes palotája legyen a magyar királynak s a magyar udvartartás előkészítése sok részben az ő érdeme. Udvarhölgyei közül még külföldre is csak a magyarokat és az ő kedves Ferenczy Idáját vitte magával. Nem egyszer látogatta sorra a főváros jótevő intézeteit, melyek közül akárhány viseli az ő nevét és - a mire 1871-ben Andrássy még nem látta elérkezettnek az időt - 1878 aug. 31. ő hítta fel Magyarország hölgyeit a vöröskereszt-egyesületek megalakítására. Hiszen a nő legnemesebb hivatása, a mint ő maga mondta, a szenvedések enyhítése. „A mi gyönge erőinknek is sikcrűlend enyhítő vigaszt és segedelmet bő mérvben nyújtani ott, hol a trón és haza iránti kötelesség hű teljesítése vérző fájdal-