Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - MÁRKI SÁNDOR beszéde a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ünnepi közgyűlésén - Részletek (1898. november 19.)

mákat okozott". 1880-ban személyesen elnökölt a magyarországi vöröskereszt-egyesület alakuló közgyűlésén, a mi egyetlen nyilvános szereplése a társadalomban. „Mint ragyogó csillag emelkedik felénk - mondta ekkor gr. Zichy Nándorné; - velünk érez, velünk működik." A nagy politika iránt most már, mikor az alkotmányos életet nagyobb zökkenés nem fegyegette, közvetlenül nem érdeklődött. De neki tulajdonítottak így is néhány sikett; pl. hogy a király, ki 1883. aug. 21-én a miniszteri tanácsot a horvátok zászlóégetése miatt bosszúsan hagyta oda, másnap már szívesen fogadta Tisza miniszterelnököt s így a miniszter és, a mitől némelyek féltek, az alkotmány-válság elmaradt. Magának az országgyűlésnek a tárgyalásai csak messziről érdekelték. Jelen volt, mikor a király 1869. ápril 24-én, éppen házasságuk tiszenötödik évfordulóján nyitotta meg az országgyűlést; s 1872. ápril 16-án részt vett annak berekesztésén. Ott volt, mikor 1878. okt. 20-án a király megnyitotta az országgyűlést; hasonló ünnepségektől azonban ezentúl távol maradt s az országgyűlésnek csak küldöttségeit fogadta. A parlament, a tudomány és az irodalom nagy halottjait ő is megsiratta. Orvosának, a híres Balassa Jánosnak a halála (1868. decz. 9.) annyira hatott rá, hogy napokig meg sem jelent az udvari ebédeken; 1871. márcz. 16-án meglátogatta a kevéssel azelőtt elhunyt Eötvös családját s megállott annál az íróasztalnál, hol „az a nagy szellem" dolgozott. 1882. okt. 22-én kifejezte valódi részvétét „a család méltó fájdalma s a nemzet azon nagy vesztesége iránt", melyet Arany János elhunyta fölött érez. Egy királyné részvétének azonban politikai tekintetben is nagyobb súlya volt, midőn államférfiak iránt nyilvánult. Egymaga is meghódította volna a nemzetet az a tette, hogy lebotúlt Deák Ferencz ravatalánál és babérkoszorút helyezett koporsójára. „Minő találkozása a nagy szellemeknek! szólt utóbb Jókai ravatalánál a parlament szónoka, Jókai; - te czipruslombokat küldtél Deák ravatalára s ez a czipruság találkozott azzal a babérkoszorúval, melyet Magyarország legszentebb élő nőalakja tett le a koporsóra. E két symbolum találkozása a megszentelt helyen volt az eszmék, a nehéz idők expiatioja". Személyesen helyezte koszorúját gr. Károlyi István koporsójára (1881. szept. 25.), részvétét fejezte ki (1884. nov. 4.) Lónyay Menyhértnek és (1886. május 2.) az egyetlen magyarnak, kinek temetésén a király is megjelent, Pauler Tivadar halála fölött. És (1890. febr. 21.) könyek közt tette gyöngyvirágós koszorúját a kiegyezés másik nagy alakjának, gróf Andrássy Gyulának ravatalára. „Az ön családját nagy veszteség érte - írta volt Andrássynénak; - de épp úgy fájlalja veszteségét a király és a haza. Én pedig leghűbb barátomat vesztettem el benne". Sőt 1894. ápril elsején a nép Kos-