Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - MÁRKI SÁNDOR beszéde a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem ünnepi közgyűlésén - Részletek (1898. november 19.)

nyét, hogy a haza kebelében üdvözölheti „honunk mélyen tisztelet és forrón szeretett anyját, felséges királynénkat is", a képviselőház szónoka a nemzet túláradó örömét tolmácsolta, hogy az uralkodót „a mindenható a családi élet legkívánatosabb boldogító kötelékével áldotta meg"; óhajtotta, hogy minél előbb bemutathassák hódolatukat „és meghajolhassanak a magasztos női etények ama tündöklő példánya előtt, ki urunk és királyunk családi életét földi menyországként boldogítja". A mythos már meg volt, de a magyarázatát még keresték. Tisztelik, mint a „király" feleségét és a trónörökös anyját; tisztelik azon fáradhatatlan buzgalma miatt, melylyel az ország nyelvét megtanulta s ezzel még szorosabban fűzte egymáshoz a trónt és a nemzetet. így mondta ezt Scitovszky primás, mikor a császárné elé Bécsbe vezette az országgyűlés küldöttségét, mely születése napján üdvözölte és az ország meglátogatására kérte a császárnét. A császárné épp oly természetes magyarázatát adta a magyarok iránt való jóindulatának. Mióta - úgymond - őt a gondviselés szeretett férje, a felség által épp oly gyöngéd, mint feloldhatatlan kötelékkel csatolta Magyarországhoz, ennek jóléte iránt folyvást a legélénkebben érdeklődött. Ezek a magyarázatok azonban mind kárba vesztek. A császárné érezte, hogy a magyar országgyűlés olyan megtiszteltetésben részesíti, milyenre hasonló viszonyok közt példa sincs, midőn őt, kinek megkoronázása még szóba sem jött, külön küldöttséggel ketesi föl. Es a küldöttség érezte, hogy a fehér magyar ruhájában, smaragdokkal, rubintokkal ékítve, nemcsak színében, hanem szívében is magyar a császárné, a ki a haza iránt való szeretetet olyan szépen csengő, olyan mély érzéssel elmondott magyar szavakban vallja be. A hogy 31 esztendő múlva, az ezredévi istentiszteleten a primás mondta, akkor lett nemzetünk anyja, mikor édes anyai nyelvünkön először szólt hozzánk; és a hog)' első magyar szavaira három héttel az ország fővárosába jött, a polgármester őt már a haza védőasszonyának nevezte, az országgyűlés küldöttei pedig térdre bocsátkoztak előtte. Etzsébet császárné akkor Izabella királyné óta először hozott udvari életet a budai vár termeibe, reményt a hazafiak szívébe. Látni vélték szemeiben a könyet, mikor távozott, látták, mikor újra jött a poroszok elől menekülve. Gyászruhában érkezett s könyein át mosolygott a fővárosban maradt képviselőkre, kik Deák Ferenc tanácsára mentek eléje a vasúti állomásra, hogy el ne forduljanak tőle szerencsétlenségében, ha eléje mentek, midőn a dynastia dolgai jól állottak. I la a császárné szemében ezekkel a kényekkel, gyászruhában lép hű magyarjai közé! „Az a nemzet - szólt az udvar körében ő maga - mely Mária