Erzsébet-kultusz. 2. Szöveggyűjtemény - Budapesti Negyed 53. (2006. ősz)

MEGEMLÉKEZÉSI SZERTARTÁSOK - BEÖTHY ZSOLT beszéde a Budapesti Kir. Magyar Tudományegyetem emlékünnepélyén - Részletek (1898. október 10.)

kat az ádáz végzet iszonyú rejtélyein, melynek félelmes hatalma körülfonja életünket. Elvégeztetett. Eltemettük Ót sziveinkbe s a magyar lélek öröklő hálájával utódaink sziveibe, nemzetünk esztendeinek végeiglen. A mint miénk volt életében, mienk marad halálában is, mint a keresztes vitézek hű ápolója, a szegény apácza, ki pogány fegyver sebében haldokolván, így búcsúzott övéitől: „Eddig Krisztusé voltam nálatok, ezen túl tiétek leszek Krisztusnál." Igen, a magasból is óvni fogja mindörökre honfi-lángunkat úgy a kialvástól, mint már önmagát emésztő, vészes lobogásától és szétcsapásától. Áldás volt élete, áldás lesz emléke, akár békés haladás, akár a megpróbáltatások, akár a munka, akár a harezok napjaiban.

47 M Uo.: 12-23. old.