Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Erzsébet-mítosz

dalom népeinek nyelvével is. Ebbe a folya­matba illeszkedik magyartanulása is, a cse­het követően, melyet mítoszában eltorzít­va a magyarokért való kiállásnak értelmez­tek a nehéz időszakban: „Kossuth Lajos idegemben, gróf Batthány Lajost agyonlőtték, gróf Széchenyi István a bolondok házában, Deák Fe­renc elnémult [...] a nemzet tetszhalott volt, tűrt és remélt. Es ebben a korban merte Erzsébet ki­rályné a magyar nyelvet tanulni, ebben a korban mert a nemzet megmentő/évé'szegődni, akkor mert szembenézni az udvarral, a kamarillával, a csá­szárral." 31 A tanulás fő motivációja az ud­varral való szembenállás lehetett, tovább növelhette tanulási vágyát a bizonyítási kényszer is, mert eleinte nem támogatták ezen szándékát, mivel a magyar nyelvet az ő rosszul megítélt értelmi képességeihez mérten túlzottan nehéznek találták. A ma­gyarok ezt az Erzsébet-kultuszban magyar nyelv és kultúra iránti rajongásnak láttat­ták, melybe párhuzamosan belejátszhatott Erzsébet egyre erősödő szimpátiája a ma­gyarok iránt, amit az udvari élet kelthetett fel benne, ahol folyton szidalmazták a magyarokat. A magyar nyelv használatára magyarázatot adhat továbbá az is, hogy a bécsi udvarban kevesen beszélték, így biz­tosíthatta Erzsébet a „nem kívánatos" kör­nyezettől való elkülönülést. Hasonló szem­pontok miatt kedvelte az angol nyelvet is. A fentebb említett okok (császárnéi sze­repköre) vezettek a birodalom történeté­vel, így a magyarokéval való foglalkozásá­hoz is. „Kiállása" a magyarok mellett belcil­31 Vértes József: Erzsébet magyar királyné. (Életének érdekes és bizalmas mozzanatai). Bp, Wodianer, Pannónia, 1924. 46. old. lett abba a családi konfliktusba, mely anyó­sával, Zsófia főhercegnővel szembeállítot­ta. Valószínűleg kezdetben a vele való szembenállás lehetett a fő motivációja, mely a későbbiekben összekapcsolódha­tott a kultikus szólamban is gyakran indok­ként említett rokon vonások felfedezésé­vel, mint a magyarok szabadság vágya, formaságok elutasítása, melankolikus haj­lama, természet- és állatszeretete. E felfo­gásbeli különbségekből adódó feszültséget görög felolvasója is érzékelteteti írásában: „A4int alattvalóinak anyja, soha nem szűnt meg gyermekeire gondolni. Nem volt gyengédebb, jóté­konyabb kéz az övénél. De kivonta magát a külső­ségek hatása alól. Neki a trón csak vakitó külsőség volt, ettől akart mindig távol maradni. A bécsiek, kik régtőlfogva hozzá vannak szokva a díszhez, a pompához, mindezt nem tudták felfogni. 0 a ke­dély és nem a diadém királynéja volt. " 32 Mind­ezt a „kölcsönös vonzalmat" erősíthette a magyarok egyre jobban megnyilvánuló ro­konszenve, mely hízelgő lehetett számára az őt ért sok támadás közepette, továbbá hozzájárulhatott az udvarban helyének megszilárdulásához, egyben „bevethető fegyver" lett a magyarok megfékezésére, s ebből adódóan szilárdabb pozícióra tehe­tett szert. A császárné és a magyarok viszonyának alakulása a 1860-as évek útkereséseibe il­leszkedik: cselekedeteit egyre inkább a magyarok iránti rokonszenvként kezdik ér­telmezni. Erzsébet rendszeres magyarta­nulása 1863-ban indult meg, de márMade­32 Részlet Erzsébet királyné görög felolvasójának Christomanosnak a visszaemlékezéseiből. Közli: PestiHírlap 1898. szeptember 12. 9. old.

Next

/
Thumbnails
Contents