Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)
Erzsébet-mítosz
irá n is „vett" órákat kíséretének egyik magyar tagjától, Hunyadi Imre gróftól. Az áttörést a magsarok és Erzsébet kapcsola33 tában Ferenczy Ida szolgálatba lépése jelentette 1864-ben, aki amellett, hogy a királyné magyartudását „csiszolgatta", felolvasónőként a konszenzusra hajló magyar politikai elit nézeteit közvetítette úrnője felé. 35 Hatása a királyné kultuszának létrejöttében, alakjának mitizálásában jelentős, s „felbecsülhetetlen" szolgálatokat tett a királynéra vonatkozó pozitív nyilatkozataival, amit a magyar politikai elit vele személyes érintkezésben álló tagjai tovább gerjesztettek politikai érdekeik szolgálatában. Eötvös József levelében így fogalmaz: „// császárné azonban semmiben sem hasonlít hasonlóihoz. Előtte a tisztelet, melyet egy nemes nőiség iránt érzünk, háttérbe szorít minden egyebet; és hódolatunkban nincs semmi, mi a császárnét illetné. Önnek nincs fogalma azon lelkesedésről, melylyelfőkép a nép alsó osztályai hozzá ragaszkodnak [...] a tömegfanaticus acclamât iávalfogadja nagy asszonyát és j...j elfelejtem, hogy egészéletemen ál eiz ellenzékhez tartoztam. " 3G A jelenséget később Krúdy így aposztrofálja: „úgy megzavarta nagyapáink szívét, hogy a legbölcsebbnek tarlóit Deák Ferencnek szállott csizmaszárába az esze legelőször. " A királynékultusz kialakulásának döntő mozzanata 1866 nyarára tehető, ekkor az uralkodó és a megegyezést kereső magyar politikai elit szándékai és reményei Erzsébet személyében kapcsolódtak össze. Ferenc József a vesztes königgrützi csata után feleségét Budára küldi, hogy az udvar menekülését előkészítse, azt remélve, hogy a magyarok „lovagiassága" Erzsébet jelenléte miatt talán megakadályozhatja az esetleges lázongást. A magyarok, felismerve e szerepüket, a későbbiekben ezt a kultusz szempontjából fontos mozzanatot Mária Terézia pozsonyi országgyűlési megjelenésével és segítségkérésével állították párhuzamba, hangsúlyozva a két történelmi eseményben a magyarok azonos szerepét, a segítséget kérő királyné támogatását a lovagiasság jegyében, amivel a birodalmat mentették meg. A császárné ekkor még nagyon bizonytalan társadalmi megítélésére utal Gorove István naplórészlete is: „A császárné 9-dikén lejölt a fővárosunkba, minden bizonnyal azért, hogy meggyőződést szerezzen magának róla, milyen a dynastia irányában itt a hangulat. A császárné megérkezésekor megjelent Deák, azon előre bocsátott kijelentéssel: «Gyavaseignak tartanám elfordulni a császárnétól most, mikor szerencséiéi- A felolvasónő élettörténetéhez lásd Karfiáth, Marius: Ferenczy Ida. Levice, Nyitrai és Társa, 1935, továbbá Tolnayné Kiss Mária: Ferenczy Ida. Erzsébet királyné felolvasónője (1839-1928). In: Erzsébet, a magyarok királynéja. (Kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban 1992. május 18-1993. január 15.) Bp, Magyar Nemzeti Múzeum, 1992. 21-23. old. 34 A híressé vált történetet megörökíti emlékirataiban Falk Miksa is. In: Uő.: Erzsébet királynéról. Visszaemlékezések. Bp, Lampel Róbert, 1898. 26-27. old. 35 Kapcsolatuk alakulásához lásd: Kedves Idám! Leveskönyv, szerk.: Tolnayné Kiss Mária. Bp, Akadémiai, 1992. 36 Alföld 1891. szeptember 13. rendkívüli melléklet (oldalszámozás nélkül). 37 Krúdy Gyula: Egy királyné albumába. In: Uő.: Erzsébet királyné. Bp, Palatínus, 1998.152. old.