Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Megemlékezési szertartások

dicsőült Erzsébet királynétól, oly belső szeretettel emlékeznek meg Kóla, talán érthetővé válik azoknak a rajongása, kiknek szerencsén ük volt Öt köI « • ' ' • • „639 zelrol is megismerni. így érhettek tehát el Erzsébet királyné meghatottsággal, pátosszal való szemlélését. Az emlékezők és Erzsébet viszonya a rajongó szeretetre korlátozódik, amely abból is adódik, hogy a nemzeti emlékezetben kiemelkedő jelentőségűnek tartott királyné eleve felette áll minden kritikai megközelítésnek a kultikus beállítódás révén, a magyar nemzeti eszme és a politikai érdekek szolgálatába állítva.

040 Az ünnepségek fő feladatát, Erzsébet királynénak a magyar történelemben általuk vélt szerepének tudatosítását kiemelten fontosnak érezték a fiatalabb nemzedékben, hangsúlyozva: „// kegyelet csak ugy válik egy nemzet örök emlékévé, ha a hála nemes érzelmét minden gyermek szivébe beplántáljuk s ezt évről-évre fokozatosan, lelkükben mind jobban-jobban ápoljuk nevepuk. A megemlékezések során a résztvevők a kultusz részévé válnak. A rítusok és szertartások szakrális jellegének hangsúlyozása azért fontos, mert nem a választást emeli ki, hanem a konstruált világkép „logikus" alapját képezi. A legitimáció és identitás, valamint a kultusz és ónkultusz összefüggéseit leginkább e jelenség retorikai nyelvének feltárásával lehet megvilágítani. A kultusz ismétlődő megemlékezési szertartásai semmit sem tesznek hozzá a már korábban kialakult „kultikus tudáshalmazhoz", mivel fő funkciója e mondanivaló továbbmélyítése, illetve a királyné jelentőségének további tudatosítása a nemzeti emlékezetben. Ebből adódik az ünnepségek rituális jellege is, ahol nem a forma, hanem a részvétel fontos, mivel szerepük abban áll, hogy az emlékező közösséget egybefonják a rítusok révén. Jellegének feltétlen érvényesüléséből adódik a kultusz kontrollszerepe, hiszen a kanonizált tudástól, illetve a meghatározott értelmezési módtól nem engedi meg az eltérést. Az intézményesített kultusz az autoritás igényével lép fel az egyénnel szemben, a hatalom érdekeit képviselve. Ennek következményeként módosítását, illetve felbomlását nem az egyéni jelentésadás eredményezi, hanem a megváltozott helyzetre való reagálás.

042 A szertartások vágyott hatását így fogalmazták meg: „// pórnak a kun y hó ja s a geize lag em bei iiek büszke palotája egyaránt templommá változik ott, a hot csak egyetlen magasztos érzés szólalf meg [... / imaszerüen zenelült meg millió magyar ajkán a hála zso/ejzsmája. Ezt az érzést nem etelhatja semmijeié hatalom, ez a királyi koronánál is fényesebb. "

643 639 Idézi: Magyarok csillaga. Vezérkönyv Erzsébet gyászünnepélyek rendezéséhez, szerk.: Ludvigh Béla. Bp., Pesti, 1904. 50. old. 640 Porkoláb Tibor: A hódolat retorikája. (A Magyar Irodalom Pantheonja) In: Irodalomtörténet 1998. 1-2. sz. 263-264. old. 641 Részlet Köpeczy Károly, székesfővárosi tanító 1899. november 9-ei beszédéből. Közli: Nemzetünk védőangyala. A magyar nemzet gyermekei számára. szerk.: Gábel Gyula. Bp., Székely, [1900], 15. old. 642 Lakner Lajos: Irodalmi kultusz, identitás, legitimáció. In: Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2000. 154-156. old. 643 Részlet Vutkovich Sándor pozsonyi kir. jogakadémiai tanárnak 1900. november 18-án, a pozsonyi városháza nagytermében tartott beszédéből. Közli: Uő.: Erzsébet emlékünnepén. Pozsony, Wigand, 1900.9-10. old.