Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Megemlékezési szertartások

vágó elemeit kiragadták eredeti kontextusukból, s azokból a magyar vonulat hangsúlyozásával létrehozták a „valóságnak" egy olyan olvasatát, melyben Erzsébet királyné a magyarok mindenkori védelmezőjeként jelenik meg a király mellett, távol tartva a „szeretett népének" ellenségeit. „0 a jószelkm volt, a ki mindig azt súgta, hogy régi dicsőségére kell feltámasztani Magyarországot. Nemtőként állott szent koronánk mellett. Egy tekintete elég volt arra, hogy legáldázabb ellenségeink használatlanul dobják el mérgezeit nyilaikat. Mert mindenki tudta, hogy a királynét bántja, a ki a magyarra támad. "

588 Az emlékbeszédekben - a műfaji sajátosságaikból eredően - Erzsébetet a magyar történelem kiemelkedő nőalakjaként mutatták be: „Néki köszönjük nagy részbenazt, hogy Magyarország régi tradicionális fényét, nagyságát és tekintélyét az európai nemzetek sorában visszanyerte. " 589 Nekrológjait a megdöbbenés és a fájdalom uralja, mely az ő estében különösen indokolt volt a váratlan és méltatlan halála miatt. A merénylet felháborodást és tiltakozást váltott ki az emberekből, egységbe fogva a közvéleményt.

590 Az emlékbeszédekben ezzel szemben már az elhunyt királyné dicsőségének ébrentartására törekszenek, halhatatlanságát és nagyságát hangsúlyozzák és büszkeséggel tölti el őket „Erzsébet öröksége": a sokat hangoztatott magyarságszeretet.

591 A magyar történelemben betöltött szerepét így láttatják: „Mennyi ártatlanul kiontott vérre lett volna szükségük a hadvezéreknek, mennyi furfangra és cselszövényre a diplomatáiknak ahoz, amit egy nő megjelenésének hódító kel lemével, angyali szivének kiapadhatatlan jóságával oly könnyen keresztül vitt!"

592 Az alattvalóiról mindenkor gondoskodó asszony képét konstruálták meg, aki szinte kizárólag csak magyar ügyekkel foglalkozik, s aki a nemzeti példatárba a magyar nyelv ügyének felkarolásával is beírta a nevét: „Bevitte a magyar szót saját fölséges családja és az udvarkörébe, leghatásosabb példát adván ezzel a fő588 Részlet Esterházy Sándor a kassai kir. Jogakadémia tanárának az 1902. évi Erzsébet-napi gyászünnepélyen elmondott beszédéből. In: Uő: Erzsébet királyné. Kassa, Vitéz, 1903.16. old. 589 Hazslini Hazslinszky Gusztáv Adolf, zeneszerző véleménye a királyné történeti szerepéről. Közli: A Szepesség gyásza. Emlékalbum Erzsébet királyné emlékére 1898. szeptember 10. Szerk.: Teliéry Gyula, Bp., Országos Központi Községi Nyomda, 1899.31. old. 590 Ez tükröződik Hazslini Hozslinszky Gusztáv Adolf felhívásában is: „Szentjeinkés családi képeink sorában ott diszeiegjen Erzsébet királynénk, mint a női báj és a női erények ienséges ideáljának képe, hisz a nemzet szeretete már életében szentté avatta Őt![...] Honosúljon meg hazánkban az utolsó kunyhóban úgy, mint a főúri palotákban egy általános Erzsébet-kultusz, mely büszkén hirdesse a világnak, hogy: volt a magyarnak egyszer egy olyan Királynéja, a ki minket nagyon szeretett s a kinek nevét viszont a magyar nemzet poraiban is áldja s elfelejteni nem fogja soha!" Közli: A Szepesség gyásza. Emiékafbum Erzsébet királyné emlékére 1898. szeptember 10. szerk.: Telléry Gyula, Bp., Országos Központi Községi Nyomda, 1899. 31. old. 591 Tverdota György: Az emlékbeszéd mint a kultikus és kritikai beállítottság és a nyelvhasználat közötti átmenet modellje. In: Az irodalom ünnepei. Kultusztörténeti tanulmányok. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2000. 87-89. old. 592 Gyalókai Aranka In: A királyné albuma. Bp., Előkelő Világ, 1900. (oldalszámozás nélkül)