Erzsébet-kultusz. 1. Erzsébet királyné magyarországi kultusza emlékezethelyei tükrében 1898-1914 között - Budapesti Negyed52. (2006. nyár)

Megemlékezési szertartások

uralkodóra terelika figyelmet, hangsúlyozva, hogy a királyné halálával még közelebb került egymáshoz az uralkodó és nemzete. Az ünnepség a megbékélést, a hazaszeretetet, a magyar értékek tiszteletét jelképezte. Ezt hangsúlyozta az is, hogy a kormányzati rendszer, legitimitásának erősítésére, kiragadott egy-egy elemet: „Békítő szellem volt ő a korona és nemzet közt, kiegyeztetője a múltnak a jelennel és jövendővel, a hűségnek a honszeretetlel." Az uralkodó állameszme szimbólumaként is felfogható Erzsébet kultusza: a kompromisszum diadala, mely a kiegyezés elfogadását, a királyhűséget és a hazaszeretet is jelentette egyben. A kultikus retorikában nagy nemzeti ünnep ez, azonban a sajtóhírek alapján ez nem erősíthető meg. A kultikus szövegek részletes elemzése 585 • * ' * nyomán kibontakozó képből kiderül, mit ünnepeltek a királyné emlékének megőrzése kapcsán, mit akartak rögzíteni, mit jelentett Erzsébet, de az is hogy még mindig magyarázkodásra kényszerülnek, miért fogadták el annak idején a személyét.

586 Kutatják a kultusz kialakulását is. A magyar nemzettudatban a róla kialakított kép rögzítésében kiemelkedő szerepe volt, hiszen olyannyira hatásos munkát végeztek, hogy kultuszától ma sem lehet elválasztani személyét. Nem a tények, hanem a narratíva érdekes: ennek rögzülésével az Erzsébet-kép a kor identitásalapjának egyik fő pillére lett. Szakralizáit képét kritika nem érhette, ezáltal nemzeti kategóriává vált, mint olyan nő, aki szép, hősies, nemes és természetesen magyar. Hogy mit ünnepeltek valójában Erzsébet személyében, annak talán egyik legszebb kultikus megfogalmazása jelent meg Jókai Mór beszédében, melyet 1899-ben az Országos Nemzeti Szövetség ünnepségén mondott el Erzsébet-napkor: „ Van egy vallás, melyben minden felekezet, minden kultusz igaz hívei egyesülnek, amelynek oltárát mindenki magával hordja, templomot soha el nem hagyja. E vallás parancsait is Istenkéz irta, ele nem kőtáblákra; hanem az emberi szivekbe. Ez az emberszeretet és honszeretet vallása.[...] Hát az, aki egy egész országot emelt föl jobb sorsra, aki egy kétségbeesett nemzetnek életkedvét visszaadta, aki a trón és az ország közötti viszályt kiegyenlíteni segített, ne mondjuk-e azt a vallás szentjének !"

587 A mítosz szimbólumrendszere a korábban részletesen felvázolt módon alakult ki: az Erzsébet-történeteknek a koncepcióba 581 Dr. Vutkovich Sándor: Erzsébet emlékünnepén. Pozsony, Wigand, é.n., 6. old. 585 Az elemzés szempontrendszerének kidolgozásához lásd: Porkoláb Tibor: Közösségi emlékezet, ceremonialitás, panteonizáció. Szempontok az emlékbeszéd műfajának vizsgálatához. In: Kultusz, mű, identitás. (Kultusztörténeti tanulmányok 4.) szerk.: Kalla Zsuzsa, Takáts József, Tverdota György. Bp„ Petőfi Irodalmi Múzeum, 2005. 56-87. old. 586 Ennek egyik jellegzetes példája „Ő valóban királynő volt, mert hódított. De hódítása nyomán nem fakadt köny, nem folyt vérpatak, mert fegyvere: a szeretet vata. Nemcsak a magyar szívet hódította meg, hanem valahol idegen népnél jelent is meg, lényének varázsa, fejedelmi erényei, nemes szive á/tal lebi/incselt mindenkit!" Közli: Erzsébet magyar kiráiyné emléke. Gyászbeszéd. Erzsébet magyar királyné emlékezetére tartott gyászistentiszteleten, 1898. évi szeptember hó 18-án, akapolcsi templomban mondotta Magyari Miklós kapolcsi ev. lelkész. Keszthely, Farkas János, 1899. 6. old. 58/ Pesti Hirlap 1899. november 20. 3. old.